Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 3. szám - KRÓNIKA - Kitüntetések / 171–. o. - Vörös Károly: Varga Endre 40 éves szolgálati jubileuma / 171–174. o.

- 175 léte a nyelvtörténészékkel való együttműködésben régi nyelvünk tájnyelvi sajátosságainak tudományos pontosságú felidézésére• Csak aki közelről látta ezt a hónapodon át tartó, roppant alaposságú és nem egyszer idegölő munkát, amivel e kötet szerkesztése és összeállítása járt, értheti meg azt is, hogy e sokoldalú és ezerszinü életnek a tudomány szigorú kategóriái közé való beszorítása /ugy hogy színei mégis lehető érintetlenek maradjanak/ milyen magas igénynek felállítását jelenti, és kielégítése milyen erőfeszítést követel megfogalmazójától. Ha a sokoldalúan érdeklődő s e sokoldalú valóságot minél fegyelmezettebb és szabatosabb formákban kifejezni kivánó kutató vonásainak kialakításában ilyen nagy szerepe volt a levéltárnak, mi sem természetesebb, minfe az, hogy Varga Endre sajátlagosan levéltári kérdésekkel szembeni átlagon felüli érdeklődésében - egyéniségének e harmadik,, mindig domináló vonásában - viszont a kutatóalkatnak jegyeit ismerhetjük fel. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy levéltári munkásságában oly sokáig játszott jelentős szerepet a térképtár gondozása. A térkép, a reális, valóságos tájnak ez a szigorú matematikai pontossággal kidolgozott, lekicsinyített és elvont, ám a földrajzi valóság mégis minden kissé is lényeges elemét a maga helyén, összefüggésében és funkciójában kifejező és tartalmazó szimbóluma, a fentiek ismeretében természetszerűleg kellett, hogy közelálljon hozzá. És vajon - ha más, immáron társadalmi-politikai sikban, és más, időbeli dimenziókban is - a levéltár önmagéban is,mint intézmény, nem ilyenfajta kifejező eszköze, vetülete-e egy adott kornak, mint a térkép a tájnak, melynek képét jeleiben és színeiben reprodukálja - azzal a különbséggel, hogy itt intézmények és személyek meglétéről tanúskodó irathagyatékok és hatáskörökről és funkciókról bizonyságot tevő iratcsoportok rajzolják fel egy eltűnt kor sajátos térképét az idő és a történelem koordinátái közé? Ifarga Endre, a levéltáros, igy fordult érdeklődésével a múlt nagy térképén a levéltárügy hagyományos hatáskörébe még be nem vont területek felé: irodalmilag foglalkozva a gazdasági levéltárak kérdéseivel és g yakorlatban a városi és községi hatóságok irattárainak ellenőrzésével, ugyanakkor elsők között kisérelve meg tisztázni és összefoglalni a legsajátosabban levéltári munkának, a rendezésnek alapelveit és gyakorlatát is, és tevékeny részt véve szakértelmével es segiteniakarásával az újjászervezett magyar levéltárügy nem egy fon-