Levéltári Szemle, 14. (1964)
Levéltári Szemle, 14. (1964) 3. szám - A KÜLFÖLD LEVÉLTÁRÜGYE – MAGYAR LEVÉLTÁROSOK TANULMÁNYÚTJAI - Szedő Antal: A francia levéltárakról / 59–78. o.
i - T5 » " > r o • . A •> . XÍIJH r& •• • JCT-M" r> ~ r B E d *" •^"' , írNéhány év óta a férőhely hiánya miatt az intézmények rákaptak arra a ross i szokásra, hogy még levéltárivá nem érett anyagot adjanak át, amelyekről tudott, hogy a történészek sohasem fogják használni őket, de amelyeket jogbiztositó természetüknél fogva,mégis mag kell őrizni 10, 15, 20 vagy 50 évig, vagy azért, mert igy szál • selejtezési utasítás /személyi iratok, számlák, stb G / 9 Ilyen dossziék jelenléte a Nemzeti Levéltárban vagy a megyei levéltárakban megengedhetetlen• Ugyanis az ilyen anyag helyet foglal al, elveszi a személyzet idejét /jelzetet kell nekik adni,h* ideiglenesét is, valamilyen repertóriumot is kell késziteni/ és a levéltárakat az irattárak előszobájává tesziko A gyakori szerelések az irattermelő szerv részére komolyan zavarják a levéltárak munkáját, anélkül, hogy ennek értelme lenne, mert az iratok forrásértéke egyenlő a nullával• Erre tucatjával lehetne példákat idézni... Be az sem normál i!s dolog, hogy mindenféle selejtezés a levéltárakban történjék^ már pedig 10 tonna beszállított anyagból selejtezés után jó ha egy tonna megmaradó Nem lett volna* helyesebb a helyszínen selejtezni és megtakarítani 9 tonna ide-oda szállítását? Yégül éppen a beszállitott iratok tömege nehéziti meg; pontos átvételüketa Mit tud kezdeni a levéltáros 500,' 600 vagy 800 iratköteggel? Legfeljebb felületesen átnézi őket. Hogy további kutatások lehetségesek legyenek, az kell, hogy az átadott iratok tökéletes rendben és hogy a kisérő jegyzékek hibátlanok és kimerítő- ... ek legyenek* Persze ez nem mindig.van igy ö b/ Selejtezés az iratok beszállítása előt,t. Részleges megoldás lenne, hogyha az első /durva/ selejtezést az irattermelő szervnél végeznék el az iratok átadása előtt, levéltáros felügyelete mellett. Ez néha lehetséges. Igy pl. a francia levéltári igazgatóság és az Építésügyi Minisztérium háborús károk osztálya között egyezmény van. Ennek értelmében a háborús károk osztálya munkaerőket bocsát rendelicezésre, hogy a megyei háborús károkra vonatkozó iratokban selejtezzenek. A megyei levéltárakba csak a selejtezés , után fennmaradó anyag kerülő Természetesen világos, hogy egy ilyen megoldás nem lehet általános, márcsak azért sem, mert kevés híva-' tal rendelkezik annyi alkalmazottal, hogy egy részét a levéltárosok rendelkezésére bocsássa, azután és mindenekfelett azért, mert a legfontosabb probléma igy nincs megoldva, mégpedig: mi történjék a "langyos" dossziékkal, azokkal, amelyekre a szerveknek már nincs
