Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 3. szám - A KÜLFÖLD LEVÉLTÁRÜGYE – MAGYAR LEVÉLTÁROSOK TANULMÁNYÚTJAI - Szedő Antal: A francia levéltárakról / 59–78. o.

- 61dalomig nyúlik vissza* Amikor a Regi Uralom összes testületeinek vagyonát nacionalizálták, gondoskodni kellett ezek iratairól a ezak között ott voltak a középkor tiszteletreméltó oklevelei,de a legújabb dossziék is. A problémát a forradalom,11. évében oldották mag /papíron/ éa az egész anyagot Nemzeti, Levéltárnak keresztelték alt a Köztársaság Központi Levéltára patronélási körébe /"igazgatása alá", ez tul sokat mondana/ ^telték, ami tulajdonképpen a Konvent levéltára volt, a mai Nemzeti Levéltár történeti magva. Elméletileg ennek a rendelkezésnek jótékonyak voltak a következményei, de volt agy rendelkezése, amely súlyos következményekkel járt: az elő irta /a korazakra jellemzően/ a feudális előjogokra éa az 1790 óta nacionalizált birtokokra vonatkozó iratok megsemmisitését: egy valóságos kincsesbánya, amely javarészt megsemmisült. így tehát, az Uj Uralom hajnalán ugy látszott, hogy eleve a levéltárügy centralizációja falé haladt a fejlődés, mint ahogy a közigazgatás is centralizélódott lassan, a konzulátus alatt véglegesen. A látszat hamis volt. Ugyanis az V, évben egy, a megyékben lévő levéltárakról szóló törvény alkotói /a törvény egyébként kitűnő volt, mert minden állami levéltári anyagot a departamentum székhelyén koncentrált és igy létrehozta a megyei levéltárakat/ elfeledkeztek megemlékezni a Köztársaság Központi Levéltára fennhatóságáról. Ettől kezdve a megyei éa a központi levéltárak külön-külön járták a fejlődés útját és csak 1953-ben kerültek iámét össze* Az egész XIX. század folyamán egy jól tagolt levéltári hálózat szükségessége nem merült fel. Amint azt Charles Braíbant emlékiratában helyesen jegyzi meg, különös, de tény, hogy mig az egészséges közigazgatás két pillére közül az egyik, a jő könyvvitel már régen remekül funkcionál, az irattárak jó rendje más kezdet kezdetén van. Annak, hogy a helyes centralizáció elvét, melyet már a második évben felismertek, később már nem alkalmazták, súlyosak voltak a következményei. A Nemzeti Levéltárat 1800. május 28-én dekrétummal elválasztották a törvényhozó testülettől és a Balügymini az tóriumhoz kapcsolták, 180ö-ban a Soubise Palotában helyezték el, minimális szervezettséggel ellátva. Be a megyei levéltárak 1838-ig a vidéki közigazgatás vezetőinek kénye-kedvétől fügöttek: több mint negyven évi rendetlenség, melynek nyomai még