Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - A KÜLFÖLD LEVÉLTÁRÜGYE – MAGYAR LEVÉLTÁROSOK TANULMÁNYÚTJAI - Komjáthy Miklós: Bethlehem diák nyomában: három hét Párizsban / 308–321. o.

- 316 Az Archives Nationales sajátosan középkori anyagában /Série J., "Trésor des chartes"/ felkutattam azokat az okleveleket, amelyet a rendelkezésemre álló segédletek alapján meg lehetett találni. Meggyőződésem szerint a magyar provenienciáju, főképp a magyar vonatkozást anyag ennek sokszorosa. Ha ehhez még hozzáveszem,, hogy a középkori okleveleknek nagyobb részét Franciaország départementális levéltárai^ a könyvtárak kézirattárai, s magánosok őrzik, nyugodtan vonhatom le a következtetést, hogy az ottani magyar provenienciáju és magyar vonatkozású, középkori anyag további feltárására és számbavételére egyelőre nincs más reális heletőségünk, mint állandóan figyelni a kiadásra kerülő francia levéltári segédleteket s más levéltári publikációkat, valamint általában azokat a munkákat, amelyek a francia levéltárak középkori anyagán épülnek. Rendszeres megfigyeléseink alapján később esetleg újra neki foghatunk az Archives Nationales egy-egy magyar vonatkozásokban gazdagabb állaga, valamint ugyancsak számottevőbb, magyar anyaggal biztató, départementális levéltár /elsősorban Párizs városa és Szajna megye levéltárának átkutatásához. Századok során számtalan magyar diák, szerzetes, pap, diplomata, államférfi és katona jutott a Rajnán túlra. Nekünk, magyar levéltárosoknak, akiknek kötelességünk kutatni Bethlehem diák és a nyomába lépő százak és százak Írásban * rögződött dokumentumait, tul kell tekintenünk a német politikai és kulturális befolyás határain. A Németországtól nyugatra eső területek levéltári anyagának feltárásával kapcsolatban nem lehet eléggé hangsúlyozni a német nyelv mellett a francia és a spanyol nyelv tanulásának szükségességét. A francia királyok kancelláriája a XIV. században már rendszeresen használta a francia nyelvet^ a francia királyok "Trésor des chartes"-ja pedig nagy számban őrzött és őriz ma is francia, latin és német nyelvű iratok mellett spanyol nyelvüeket is. - Finó ur összeismertetett egy argentin honfitársával, a magyar származású Vajay Szabolcscsal, Argentina UNESCO-delegátusával, aki kutatott spanyol levéltárakban /Simancas, Barcelona/. A spanyol archivumok - amint azt egykori honfitársunk saját tapasztalataiból is megerősitette-, bizonyos korszakokra még gazdagabbak magyar vonatkozású anyagban, mint a franciák. Vajay Simancasban látott egy fasciculusnyi teljesen ismeretié 1 Zápolyai-iratot. Rövidé-