Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - A KÜLFÖLD LEVÉLTÁRÜGYE – MAGYAR LEVÉLTÁROSOK TANULMÁNYÚTJAI - Komjáthy Miklós: Bethlehem diák nyomában: három hét Párizsban / 308–321. o.

- 3*

4 • latban keletkezett iratokat is. Az iratokat, túlnyomó részben, départementok és országok szerint rendezve fadobozokban (

"layettes

", a "Trésor" e részét igy nevezik ma is) őrizték, ill. kartondobozokban őrzik mostan$ág(587 karton). A "layettes"-hez csatlakozó "

supplément

" 432 kartondoboza, lényegében, hasonló jellegű és hasonló tagolású dokumentumokat foglal magában. A "Trésor des chartes" a középkori tipusu, feudális monarchia királyi levéltára Volt. A rendek megerősödésével, a rendi kormányszervek kialakulásával jelentősége csökkent, végül a Richelieu által szervezett Louvre-i, központi levéltár mellett elsorvadt. Legrégibb, eredetiben fennmaradt oklevele 956. június 9-én kelt (csak száz évvel öregebb a mi tihanyi alapitólevelünknél!) Aas Archives Nationales "Dipli"-jének,( amely a mi Diplomatikai Levéltárunkkal szemben bizonyos, utólagos átrendezésektől eltekintve, lényegében történeti képződmény) rövid historikumabol is világos, hogy a XII. század vége előtti időkre, természetesen, legtöbb esetben csak viszonylagosan, alig nyújt többet, mint a magyar Diplomatikai Levéltár. Inkább szinte hihetetlennek tűnő volta miatt, mint az egész sorozat jellemzésére, hadd jegyezzem fel, hogy a mi Szent Istvánunk uralkodásának 38 évéből a "Trésor des chartes" layette-jei mindössze 2 (kettő!) oklevelet őriznek s azt is másolatban! Tévedése^ elkerülése végett azonban hozzá kell ehhez fűznöm, hogy Franciaország középkori okleveles anyagának legalább fele (de, alighanem* több, mint fele) vidéken van. Mégpeíag nemcsak a départementális levéltárakban. Állitólag például minden jobbmódu Loire-menti parasztcsaládnak vannak középkori oklevelei. Ilyen körülmények között természetesen a teljes anyagfeltárás igényével legalább oly nehéz közeliteni a francia középkorhoz, mint a mienkhez. Kivétel csupán a korai századok, amelyeknek csaknem teljes anyagát publikálták a legkülönbözőbb egyházi, állami, és más jellegű kiadványok. A "Trésor des chartes" layette-jeinek pedig valamennyi iratát kiadták egészen 1270-ig az "Inventaires et Documents. Layettes du Trésor des chartes" cimü, III. Napóleon idejében indult, ötkötetes, folio-alakú, mintaszerű, levéltári kiadványban. Ez utóbbi publikáció és II. Fülöp Agsot oklevéltára (a L. Delisle-féle), ameiy e kor egész franciaországi anyagát felöleli, átnézésével, mindjárt párizsi kutatásaim kezdetén, nagy szomorúsággal állapíthattam meg, hogy III. Béláról, a XII. századvégi Magyarországról, az akkori magyar-francia