Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Sáry István: Győr város történetének kérdései: a kapitalista Győr / 232–245. o.

- 243 A számbeli növekedéshez természetesen erősen hozzájárul a gyári foglalkoztatással kapcsolatos vidéki bevándorlás. A kapitalista termelés döntő érvényükre jutásával kapcsolatban nem feledkezhetünk meg a vele párhuzamosan kialakuló ipari munkásság jelentőségéről sem. A folyamat már a virágzó gabonakereskedelem időszakában megindult. Bár ekkor még sem ipari, sem más szervezett munkásságról győri vonatkozásban nem beszélhetünk, a bérharc azonban már a rakodó munkások és munkaadók között nem egy izben jelentkezett, aminek leszerelésében a városi hatóság azonnal készségesen segédkezett. Később a céhekből megmaradt kisipar fokozatos tönkremenésével és a segédek számának növekedésével ujabb területre tevődött át. Győrött az első munkásszervezet "Munkáskor" néven 1891-ben'jött létre. Ugyanezen évben az ipari üzemek fokozatos kiépülésével megduzzadt munkásság már május 1-ének munka beszüntetéssel való megünneplésére is felkészült. A hivatalos hatóságok részéről történt presszió és erőszakoskodás azonban még meg tudta akadályozni a tömeges munka beszüntetést. Közben a jórészt faipari munkásokat tömöritő első munkás szervezet megalakulása után a 90-es évek közepétől már ujabb szakegyletek felállítására került sor. A munkások és munkaadók közötti első jelentős összecsapás a város legnagyobb ipari üzemének: a Vagon és Gépgyár RT-nek kezdeti működési idején történt. A gyár alapítása idején az igazgatóság ugyanis kedvező munka feltételekkel csalogatta magához a munkásokat. A termelés megindulásával azonban Ígéreteit nem teljesítette. A szerződési feltételek betartásának követelésére az igazgatóság a munkások elbocsájtásával válaszolt. Erre a gyár összes (500 főnyi) munkása beszüntette a munkát. Követeléseikhez szigorúan ragaszkodva harcuk végül is eredményre vezetett. A . következő években a bérharcnak ez a formája már általánossá vált. Ennek • igazolására csak pár adatot szeretnék felsorolni. 1898-ban már 1000, több szakmabeli vagongyári munkás lépett sztrájkba, melynek eredményeként a munkaadók meghátrálásra kényszerültek. 1902-ben az igazgatóság bér lehúzással kísérletezett és több munkást elbocsátott. Erre 2000 munkás közel egy hónapig kitartó fegyelmezettséggel sztrájkolt. Harcukhoz már a városi lakosság is hozzá járult erkölcsi és anyagi támogatással egyaránt. A munkaadókkal szembeni ez az egységes fellépés rövidesen éreztette hatását a vá-