Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Jenei Ferenc: Győr város történetének kérdései: Győr a XVI–XVIII. században, 1566–1743 / 199–214. o.

- 207 oka volt annak, hogy Bécs magyar embert megtűrt a vicegenerális tisztében. Bécsnek sohasem volt a magyé r végvárak fizetésére pénze. A végvárak helyőrsége állandóan panaszkodott. Ezért a vicegenerális személyét azokból a katonaságra, vezéri szerepre termett nagybirtokos nemesekből válogatták, akiknek birtokai a győri vár közelében feküdtek és igy szorult helyzetben , mikor a kincstár üres volt, a magukéból segithettek a sokszor Ínséges helyőrségen. Persze az igy felgyülemlett zsoldhátralékot a királyon mindig megvették, rendesen valamelyik zálogosbirtok haszonbé rbe vételével, vagy éppen uj birtokadomány megszerzésével. A várnak magyar és német katonasága volt. Ezek létszáma 20003500 körül ingadozott. A német, az idegen sokkal több volt közöttük, Ugylátszik a megbízhatatlan magyar katonaságot nem szívesen tűrték a féltett végvárakban. A kétféle katonaság között különbséget tettek a zsoldban is. A magyart rosszabbul fizették, csak 10 hónapi zsoldot kapott. Abból is csak 6 hónapit készpénzben, a többit posztóban. Hogy megélhessen, szolgálatán kivül kénytelen volt ipart űzni, vagy éppen gazdálkodni. Az azonban már természetes volt, hogy ezek a katonák, noha polgári foglalkozást is űztek, sem a várost, sem a céheket maguk felett hatóságoknak el nem ismerték és igy adót sem fizettek. A katonasághoz kaocsolódott egy olyan polgári elem is, amely éppen ugy idegen test volt a város lakosságában, mint a katonaság. A főkapitányok, a katonaviselt, elbocsátott harcosokat továbbra is a maguk hatásköre alatt tartották és ide sorolták azokat a javarészben német iparosokat és kereskedőket is, akiket a háborús idők konjunktúrája vonzott a városba. Ezek a német seregbiró, a soltész hatásköre alá tartoztak, a városi hatóságot nem ismerték el és a városi terhek viselésében sem akartak résztvenni. A győriek regement alattvalóknak nevezték őket és miattuk állandó súrlódásaik voltak a főkapitánnyal. Az 1625. évi 18. te. számukat 24-ben állapította mefe, de ^ezt a számot mindig sokszorosan túllépték. A főkapitányok a maguk népét minden módon megvédték és a polgári kötelezettségek alól való elhúzódását tőlük telhetően támogatták. De ugyanakkor a főkapitány és a helyőrség tisztjei okkal, vagy ok nélkül, az erősebb jogán minden kínálkozó alkalommal beleavatkoztak a város polgárságának életébe és maguknak olyan jogokat is követeltek, melyek kizárólag a város polgárságát, vagy éppen a földesúr székeskáptalant illették. Szabályrendeletet alkottak, adót szedtek,