Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Jenei Ferenc: Győr város történetének kérdései: Győr a XVI–XVIII. században, 1566–1743 / 199–214. o.

- 201 teni. De a rendetlen és gyúlékony anyagokkal való épitkezés fokozta a tűzveszélyt. A vár főkapitányai a védelmi szempontból sem kivánatos helyzeten a vár utcáinak szabályozásával akartak segíteni. A nagyon nehéz és ezerféle érdeket érintő feladat megoldásánál váratlan segitőjük akadt: az 1566. szeptember 29-i nagy tűzvész. A tűzvésszel a polgári épitkezés középkori emlékei tetemes kárt szenvedtek. Ha a téglából épült házak nem is semmisültek meg mind, a fából és gyúlékony anyagból épült házak jórésze elpusztult. Ez a végzetes Szent Mihály nap egyébként is forduló Győr történetében: az ujjáépités már az uj idők, az uj kor igényeihez, feladataihoz igazodva indult meg. A borzalmas pusztulás után a tervező mérnököket többé nem kötötte a múlt. Az egykor egyenes, akkorra.már zeg-zugosra torzult utcák terveit a bástyák vonalához igazitották. Az újra egyenes és célszerűen megállapított utcatengelyek gondoskodtak arról, hogy a bástyák bármelyik pontját gyorsan, kerülők nélkül elérhesse az őrség. Ennek érdekében alakították ki az ősi piactéren a fővárta gyülekezőhelyét és a három várkapu előtt a riaaóteret. Rendezték a telekviszonyokat i$ és ennek kapcsán kijelölték azokat a házakat, melyeket a bástyák vonalán le kellett rombolni. Majd a király megbízásából Salm Eck győri főkapitány vezetésével bizottságot küldöttek ki, amely elkészítette a város uj tervrajzát,, E bizottságnak szakértő mérnök irányitója Eysler Tamás, a bécsi erődítmények felügyelője volt, akinek tervei azonban lassan valósultak meg, csak az 1617 évi telekkönyv alapján vázolhatjuk fel a vár bástyái közé szorult Győr helyrajzát. Győr középkori, déli városrészeinek pusztulásával együtt járt a Rábától nyugatra eső és attól védett városrész, Újváros kialakulása és fejlődése. A középkorban e hely lakatlan. A XVI. században népesül be. Itt telepednek meg a délvidékről jött rácok is, akik a Káptalannal, mint földesúrral kötött szerződés alapján települnek le, de csakhamar a főkapitány hatósága alá adják magukat. A két ősi, a Dunántúl északra eső település, Révfalu és Pataháza is megvan e korszakban, de fejlődésük kezdetleges, mert csak a "szegénység" és a katonaság vagyontalan része lakja. Az egykorú Íróknál előforduló "nyomorúságos falucska" megjelölés találóan jellemzi őket. Az 1617. évi telekkönyvben a háztulajdonosok száma fele részben a katonaság, fele részben a polgárság és a polgári személyek között oszlik meg.