Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Vörös Károly: Néhány gondolat a helytörténeti kutatások ügyében / 167–174. o.

- 168 részt annak a jelentős szerepnek, melyet a helyismeret a szocialista hazaszeretet felkeltésének, tudatosításának és elmélyítésének eszközei között játszik, - végül pedig a történettudomány azon igényének, mely a gazdasági-társadalmi fejlődés egyes, a polgári történetírás által kellően figyelembe nem vett vagy éppen tudatosan mellőzött elemeit kutatva, ennek során szükségképpen fordult a kisebb, zártabb, elsősorban területileg körülhatárolt egységek múltjának vizsgálata felé. E többirányú érdeklődésnek megfelelően az utóbbi másfél évtizedben nemcsak hogy igen nagy számú Önálló helytörténeti kiadvány és még több tanulmány, cikk vagy adatközlés látott napvilágot, -hanem kísérletek történtek a helytörténetirás sajátos módszerének összefoglalására, szempontjai kidolgozására is. Mondanunk sem kell: mindebből a fejlődésből levéltáraink megfelelően kivették részüket: összességében hatalmas méretű, sokoldalú, szervezett vagy alkalmi adatfeltáró és adatszolgáltató munkájukkal éppúgy, mint egyes levéltári dolgozók a munkatervekben szintén szereplő feldolgozó munkájával. Mindennek ellenére egészét tekintve, a helyzet mégsem volt teljesen megnyugtatónak tekinthető: a helytörténeti kutatómunka alapvető nehézségein máig sem sikerült teljesen úrrá lennünk. E nehézségek három területen mutatkoztak: egyrészt a sajátlagosan helytörténeti kutatások megfelelő szervezetszerű bázisának, illetve ilyen bázisok hálózatának hiányában^ másrészt a valóban igényes kutatások (köztük az általános fundamentális kutatások) meg-' felelő rendszeres támogatására és a kiadásra szükségelt folyamatos anyagi eszközök hiányában^ - végül a dolog természete szerint igen széttagolt munkaterület kutatóinak, illetve a meglévő kutatók jelentős része megfelelő szakmai felkészültségének és méginkabb arra fordítható idejének hiányában. Olyan nehézségek ezek, melyeken az eddig ilyenféle kutatásokkal szakszerűen még leginkább foglalkozó illetve foglalkozni képes intézmények (helyi levéltárak, muzeumok, könyvtárak) hálózata, a rendelkezésre álló anyagi fedezet s a kutatói kapacitás nem tudott, de nem is tudhatott úrrá lenni. Az utóbbi időkben e területen bizonyos örvendetes változás következett be, mely azonban intézményesen nem a levéltáraktól indult ki. A tanácsositott múzeumi hálózat ugyanis megkezdte a honismereti szakkörök szervezését, s ezáltal az egyes muzeumok közül eléggé meghatározott feladatok szolgálatában társadalmi aktívákból megteremtette a helyismereti gyüjtőmun-