Levéltári Szemle, 13. (1963)
Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - FIGYELŐ - Schmidt Ádámné: Der Archivar, 1963. 1–2. / 276–284. o.
- 203 kép* ée filmanyag fennmaradását továbbra is biztosították. Franciaország volt , egyike az elsőknek, ahol intézményesen gyűjtötték a Játékfilmeket* 1926-ban megalakult a Cinématheque Franca*se. A Szovjetunióban létrejött foto-fono-kino Központi Archivum-ban nem utőlag gyűjtik össze a filmeket, hanem rendszeresen átveszik azo'cat az előállító* állami vállalatoktól. Németországban 1934-37-ben létesült a Birodalmi Filmarchivum, amely nevétől eltérőleg nem szoros értelemj ben vett archívum, hanem inkább központi filmtár. Ugyanezekben az években alakúit meg Angliában a National Film Library és Rómában a Cineteca Nazionale. A második világháború után Németországban a Szövetségi Köztársaságra hárult a feladat, hogy a korábbi kép- és hanggyűjteményeket átvegye és megőrizze. A szövetségi levéltár megalapításakor, elismerve a filmek történeti forrásértékét, a levéltár keretében megalakították a mai fllraarchivumot, amelyben 4 1/2 millió méter filmet őriznek jelenleg. A továbbiakban a film- ée képarchívumok, valamint a film- és képtárak között fennálló különbségről van szó, annak előrebocaájtáeával, hogy a mai szóhasznalat még nem forrott ki teljesen. Ez érthető is, hiszen ilyen kérdések csak a második világháború befejezése után vetődtek fel. geJUH Boberach, /Koblenz/t rokumen táció a levéltárban /2o9-21B.pp./ A levéltári anyag kutatóinak ahhoz, hogy a nagymennyiségű iratok között kiismerjék maguk.it , segítségre van szükségük. Ez a tény veti fél a • kérdést, milyen feladatok hárulnak a levéltárakra a történeti kutatások megkönnyítésével kapcsolatban, ezek között mit oldottak meg eddig és mi vár még megoldásra. A levéltáros kétféle dokumentációs munkát folytathat: feldolgozhatja és gyüjtheti a dokumentumokat egyrészt, másrészt tájékoztatást kell adnia, hogy a dokumentumok hol találhatók meg. Az állagok minden levéltári feldolgozása természetesen feltár dokumentumokat a történetkutatás számára és ebben az értelemben dokumentációnak nevezhető. A történetkutatóknak azonban tudniok kell, hogy a levéltárban őrzött iratok nem gyűjtés, hanem az arra kötelezett szervek iratátadása által kerültek a levéltárba, A levéltárosok már régen felismerték, hogy az iratátadással nyert levéltári anyag történeti forrásként nem kielégítő és kiegészítésre szorul; kezdték tehát a dokumentumokat gyűjteni és ezzel dokumentációs munkát végeztek már abban a korban is, amikor ez a fogalom még nem volt általánosan elterjedve. A levéltárakban legkorábban az irathagyatékokat kezdték gyűjteni a5 ott őrzött dokumentumok kiegészítésére. Csak a második világháború után vált tudatossá, hogy a kortörténeti dokumentáció is a levéltár feladatai közé tartozik. Ekkor indult meg a nyomtatványok /brossurak, röpiratok, párt-plakátok stb./ gyűjtést, Alegtöbb német levéltárban ma már ilyen gyűjtemények találhatók ée gyűjtésük állandóan folyamattan van. Néhány levéltárban gyűjtik ezeken kivül a történeti értékű filmeket, hangszalagokat, képanyagot is. A kortörténeti dokumentációhoz tartósaik a napisajtó rendszeres kiaknázása, bár ezzel Németországban általában nem a levéltárak, hanem más intézmények foglalkoznak. Dokumentációs tevékenység a levéltárakban magánszemélyek feljegyzéseinek, naplóknak, as un, "kortársi tanúságokénak gyűjtése. A második világháború idejéből hivatalosan kiboeaátott és kitöltött kérdőivek tanúskodnak a háborús eseményekről! a közéletben szereplő saemélyek faljegyzései, Írásban lefektetett megfigyeléseik és tspasi*
