Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - FIGYELŐ - Muzsnai Lászlóné: G. H. Pitt: A Délausztráliai Levéltár / 272–276. o.

275 A testület, hogy történeti forrásgyűjteményét tökéletesítse, az Archlves szónak szélesebb értelmezést adott: nemcsak köziratokat, hanem társaságok, vállalatok, intézmények iratait, államférfiak, ügyintézők, felfedezők és más ismert személyiségek napléit és Írásait is magában foglalja. Következetesen ragaszkodik ahhoz, hogy a kért vagy kívánt iratanyagot ajándekként kapja meg. Nem a gyűjtők, vagy irattulajdonosok pénzsóvárgásáray hanem nagyvonalúságukra, a közérdekre appellái, a ez általában sikerre is vezet. Az iratok megszerzésének a legnagyobb nehézsége abban rejlik, hogy nehéz megtalálni, meg/1lapítani a lelőhelyüket. Körlevelek, ujságközlemények, előadások, kiállítások utján igyekeznek a kivánt célt elérni, tanítókat, jogászokat biznak meg a levéltár céljainak és feladatainak az ismertetésével. Az eredmény itt is biztató: egyre többen tekintik a levéltára'; a történeti dokumentumok leghivatottabb megőrzőjének. A pr'.vátgyüj cemények kö^Ü^ jelentősei: George Pive Angas, Sir Charles Todd, Sir James penn Boucsut, Sir John Bor phett és Sir Henry Ayers i~ ratci. Szék közül az Angas-iratok a legértékesebbek, mert megvilágítják a 19. század 3o-4o-ee éveinek titkos töt bénatét. Angas, mielőtt Angliából Dél-Ausztráliáb- költözött, nagy összeget ruházott a gyarmatba és a Délausztrállal társaság igszgatóságának az elnöke volt, Majdnen minden julentős személlyel és testűié*iel levelezésben állt, érdeklődése kiterjedt az élet rinderi c'gára. Kiterjedt levelezéséből a korai délausztráliai állapotokra felbecsülhetetlen érté' *J felvilágosításokat nyer'ietünk. Az állam korai gazdasági Jletáre vonatkozó, korábban elérhető források negyrésza elpusztult, .ÉifH a vállalatok közül sok tönkre ment, de még azok is, amelyek átvészelték a nagy viharokat, irataikat mf^semmisitetxék. Nagy nyereség, hagy a me^saradt kivételek az állam gazdasági életében legfontosabb szerepet játsző társaságok iratai. Így <a Wallaroo és Moonta Bányák, a Brrra bányát művelő Ausztrállal Bányászati Társaság iratait gondosan megőrizték. Az utóbbi, 1836-baa történt alapítása óta Dél-Ai sztrália gazdasági életére döntő befolyást gyakoiolt. Nagy összeget fordított földvásárlásokra, megalapította az első bsnkot, juhokat és ma-hákat telepitett át, utakat, kikötőket épitatt. LevélgyUjteménye sok értékes adató, tartalmaz a hajók felszerelésé* re, a hajókapitányok és gyarmati hivatalnokoknak adott utasításokra* a kivándorló kereskedők kiválogatására, fajánlatok váetrlására, cethalásző hajók felszerelésére s ezer más ügyre vonatkozólag,amely összefüggésben lehet egy expedíciónak a világ másik oldalán levő lakatlan országba küldésével. Mint más állami levéltárakban, itt is fegfelélő intézkedésekkel ifeyektznek megakadályozni kéziratok eltűnését, s biztosítani az íratok védelmét. Jóllehet a Testület igyekszik lehetővé tenni a levéltári anyag teljes hozzáférhetőségét és használatát, tisztában van azzal, hogy elienórsésre van azükbég. Főképpen annak a vállalt kötelezettségének igyekszik igy eleget tenni, amely feltétele volt annak, hogy egyes bizalmas iratokat tulajdonosaik a levéltárba

11 letétbe helyezzenek, Do a formalitások nem terhesek, .csupán a levéltárosnak tudnia kell, hogy ki a kutató, hol lakik, s mit óhajt. Nem mehet, mint egy közkönyvtárban oda, ahová akar, s nem emelheti le az állványról, ami neki tetszik. Másrészt szakértő támogatást kap a levéltárostól, mert könnyen megkapja mlndwzt, ami «* kei esett témával kapcsolatos, A kiadott anyagról nyilvántartást vezetnek, e ügyelnek arra, hogy mindent visszaadjon a kutató, o a