Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - FIGYELŐ - Muzsnai Lászlóné: G. H. Pitt: A Délausztráliai Levéltár / 272–276. o.

- 273 A délausztráliai közkönyvtár, múzeum és képzőművészeti galéria IgazpatótestŰlete gyűjtögette néhány évig a helytörténeti anyagot, köztük a délausztráliai kormányzók iratait, s Henderson, mint a könyvtárbizottság elnöke a történeti Jelentőségű állami iratok megőrzésére külön osztály.létesítését ajánlotta. 1914-ben tanulmányozta a brit és európai levéltárakat s tapasztalatairól jelentésben számolt be. Hangsúlyozta az eredeti iratok értékét és felhivte a kormány figyelmét a köziratok gyűjtése és megőrzése fontosságára. A beszámoló ?redménveképpen a kormány 1916-ban hozzájárult ahhoz, hogy a Public Library Board /Közkönyvtári Testület/ vegye át a délausztrállal levéltári anyag őrizetét. Ausztrália ekkor háborút viselt, de megindult az alkalmas épület kiszemelését célzó munka, o a brosúra szerzőjét megbízták azzal, hogy vizsgálja meg tüzetesen a különböző állami szervek régebbi iratait, s vegye nyilvánttitáeba a történeti értéküeknek miaősitett sorozatokat. 1918-ban került sor a levéltári osztály megszervezésére. A könyvtártestület egyéb épületei mellett rendelkezésre bocsátottak egy épületet s foo fontos költséggel alakították át a kitűzött cél szolgálatára. A padlót, mennyezetet és tetőt tűzbiztossá tették, s minthogy az épület más épületektől elszigetelt volt, értékes iratanyag tárolására eléggé biztonságosnak látszott| s 192o-ri» el is készült. A testület nyerte el az állami levéltár feletti felügyelet jogát, kapott megfelelő épületet, alkalmazott egy levéltárost é3 egy segéderőt a munka elvégzésére. Az első elhelyezendő dokumentumok voltek a kormányzók iratai, felfedezők naplói, a néhány más értékes kézirat, amelyeket addig az Állami Könyvtár páncél szobájában őriztek. Megkezdődtek a tárgyalások a különfél-j állami szervekkel a Henderson elképzelése, hogy könnyű szívvel fognak megválni a sok idő;, igénylő, de valójában nem használt iratoktól, valónak bizonyult; 192o-ba^ megérkezett az első srsáll^tmányt az összes állami iratok közül a Ifgrégiübék és legfontosabbak! a Chief Secretary's Office iratai. Ez a rélda a többi állami szerv vezetőiben is bizalmat ébresztett a levéltár iránt, s miután epyes bizalmai* iratok kezelőit is sikerült meggyőzni a hűséges iratkezelés felől, egymásután szállították be irataikat e koronabirtokok és bevándorlásbiztositó, a földmérnöki, könyvvizsgálói, főállamügyészi, kincstartói, a vállalati felügyelőrégi, államvasút!, kikötői, nevelésügyi, rendőrtégi, építésügyi, erdőlcazgatási éu belügyi hivatalok /minisztériumok/. Sikeresek voltak a NjmzetkÖsösaégi kormánnyal folytatott tárgyalások is és a Miri8ter for Home and Territoriee /belügy- és tartományügyi miniszter/ hozzájárult 19 ládányi északi tartományi levelezésnek Melbourne] bői, s kb. ugyanannyinak Darwinból való átszállításához. Adeleide kikötőjének a vámhivatala egy soiozat hajózási lajstromot bocsátott a levéltár rendélkezosérc. Helyes-Üdében keveeabbet tudott csak átvenni a levéltár, mint amennyit a hivatalnokok átengedtek volna. Először 187o-ben jalölték meg a legkésőbbi határt, da egyrészt az iratok korábbi elévülése, másrészt a raktározási lehetőség megnövekedése már fciz éves iratok megőrzését is biztosította. Az összes hivatblcs forrábok közt a Chief Seoreiary levéltára a leggazdagabb. Ez a hivctalnok, azelőtt Colonial Secretary /gyarmatügyi titkár/ a legmagrsabb tisztség\iselő volt a kormány szolgálatában s érdeklődése kiterjedt a nevelés-