Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - FIGYELŐ - Szedő Antal: Gerhart Enders: Archivverwaltungslehre / 241–255. o.

val előbb alkalmazták a technikát, mint ar állpmigrugatásban /mappák, gyorsfű­zők, iratrendező dobozok stb./. Levéltárak Az iratok átadása a levéltárnak hosszú időn át nem volt szabá­lyozva. Végeredményben az átadó hivataltól függött, mit és mikor ad ác a levél­tárnak. Csak 1945 után szabályozták helyesen a kérdést a Német Demokratikus Köz­társaságban, mikor is létrehozták az átmeneti le-leltárakat, államigazgatási vonalon a Verwaltungsarchiv formájában, üzemj, vállalati vonalon a Betriebs­archiv formr'jában. A szervek minden évben beszállítják felesleges anyaguka*, a kijelölt átmeneti levéltárba, ahonnan az bizonyos idő elteltével, selejtezés után a levéltárba kerül. Az iratátadás minden esetben előirt jegyzék kíséreté­ben történik. Selejtezés. A selejtezést hosszú századokon át az irattermelő szervek végezték és nem a tudomány, hanem saját gyakorlati szempontjaik eze­rint. Németországban is csak jelen évszázedban kezdtek a levéltárak foglalkoz­ni az irattárakkal és a selejtezéssel. 1933-ban dolgozta ki a Preussisches Ge­heime Staatsarchlv a selejtezés általános irányvonalait. Ilyenek voltak: 1/ véglegesen kell az iratok sorsáról dönteni; 2/ ae tul óvatosnak, se tul nagyvonalúnak nem kell lenni} 3/ az Íratok korát tisztelni kell /jelenleg Né­metországban lSoo-nál régebbi iratot nem szabad selejtezni/| 4/ átmeneti célo­kat szolgáld iratokat felhasználásuk esetén ki kell selejtezni /pl. statiszti­kai kérdőíveket/; 5/ maradandó értékű iratoknak /pl. törvényeknek/ előkészítő anyagát is meg kell őrizni; 6/ az állam jogait kodifikáló iratokat feltétle­nül meg kell őrizni, a privát személyek és intézmények Jogait tartalmazó ira­tokat csak akkor, ha történeti értékük van; 7/ az intézmény, hivatal történeti­re, ügykörének változására vonatkozó iratokat meg kell őrizni; 8/ a rendelke­zéseket a kibocsátó hatóságnál kell megőrizni, nem az alantas szerveknél; 9/ bírósági iratoknál szokat kell megőrizni, amelyek valami tartós jogviszony­ra vonatkoznak /pl. halászét, faizás/. 1949 óta a Német Demokratikus Köztársaságban esek levéltár köz­benjöttével lehet selejtezni. A Levéltári Főigazgatóság mellett Selejttzéai Bizottság működik. A selejtezési ügykörjegyzékeket a szervek dolgozzák ki éo a szerv vezetője és a Levéltári Főigazgatóság ve/atője közösen irja alá. A ki­selejtezett iratokat jegyzékbe kell foglelni és csak ha a jegyzéket az illeté­kes levéltár megbízottja jóváhagyta, lehet a zúzdába adni őket. Rendezés. A rendezés és lajstromozás, jegyzékelés a ljvéltárak központi feladatai. Két nagy alapelv küzd egymással: a artalmi jegyek alapjai történő csoportosítás és az eredet /proveniencia/ elve szerint való rendezés. A pertinencia /tartalom/ szerinti rendezésre elrettentő példa a nemet területen a 16.-19# század folyamán végrehajtott rendezések. Ezek ab­ban álltak, hogy az irattárakban-levéltárakban összesyülemlett iratokat tekin­tet nélkül arra, hogy milyen szerv termelte őket, mesterségesen kiagyalt tár­gyi csoportokba gyömöszölték /racionális-deduktiv rendezépi elv/. /**int tud­juk, a század elején éppen ennek a szörnyű következményeit látva léptek fel harciasan a hollandus levéltárosok az eredet elve mellett*/ A provenienci« elve megköveteli, hogy az iratokat abban a rend­jen őrizzük, amelyben azok a létrehozó szervnél keletkeztek, s amennyiben az - 246 -

Next

/
Thumbnails
Contents