Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 3. szám - A Levéltári Kerek Asztal VIII. Nemzetközi Értekezlete, Budapest, 1963. június 12–15. - Az ülésszak rövidített jegyzőkönyve / 54–65. o.

Roin érdeklődéssel fogadna minden részletesebb felvilágosítást a Szovjrtuuiélnn rooguzerkesztett tűzoltó berendezésekről. Belojr elmagyarázza, hogy a "Drencserno-Szplinklernaja" rendszer lőnynge *&* hogy a tűztől védendő helyiségeken áthaladó - vizet, vagy széndioxidot szállító - csövek nyiláselzárói viszonylag alacsony hőfokon megolvadnak. Ha teh;U a helyiség hőmérséklete a megadottnál magasabbra emelkedik, a tűzoltó folyadék kitör a csőből és eloltja a tűzet. , J&ge

rskjöld a tömör állványozás kérdésére tér vissza, ügy véli, sem a szellemre, sem a munkára nincs káros hatásuk, legföljebb méretezésük nem mindig szerencsés. Alkalmazásuk pusztán gazdasági kérdés. Amikor a stockholmi uj levéltárépületet megtervezték, az állványzat 90^-át tömör megoldásúnak tervezték, de ma csak 79£-nál tartanak. Férőtin véleménye az, hogy a tömör állványozás csak két esetben elkerülhetetlen* ha a levéltári raktár nagyobbitása másként megoldhatatlan, vagy pedig ha a gazdasági helyzet ugy hozza magéval, hogy a tömör állványzat folyó kilométere kevesebbe kerül, mint a klasszikus állványzat kilométere. Ugy véli, hogy uj levéltárépületek tervezést esetén tartalékként fenn kell tartani a tömör állványzat kéeőbbi felszerelésének a lehetőségét. lam

bardo megjegyzi, hogy Olaszország éghajlata megkívánja, hogy a raktárakban erős légjérat legyen, a tömör állványzat esetén pedig kondicionált levegőre van szükség, ez viszont ugyancsak megemeli a rendszer berendezési és működési költségeit. Bralbant a régi és modern épületek használatának kérdésére tér vissza.Elmondja, hogy nézetei megváltoztak kissé, s ma már nem mindenütt látja feltétlenül szükségesnek az uj épületek épitését. A tatarozási technika ma sokkal fejlettebb, mint akár néhány évvel ezelőtt is volt. Péroti

n a lémet Demokratikus Köztársaság etekintetben adott válaszát idófi, mely szerint a régi épületek tatarozás utáni felhasználása sokkal kifizetődőbb. Kérdés, hogy ez a kalkuláció nem vette-e számításba a történeti műemlék igazgatósága pénzügyi hozzájárulását is. Sabbe szerint a tömör állványzatot uj levéltári épületében csak néhány olyan pénzügyi levéltári fond elhelyezésére használják majd, amelyek megőrzési ideje rövid s melyekben kevés kutatásra van kilátás. Ami a régi épületek tatarozását illeti, az Arlon-i levéltár számára átalakítandó épület költség-kalkulációit a mér- I nökök nem tartják mérvadónak. J Matti

lla szerint a tömör állványozás nem teljesen zárt helyiségben nem j veszélyes az iratokra* [ Lie

berich a levéltárépitkezések kérdésében a következőket veti fel: a ré- j gi épületek felhasználását illetően az a véleménye, hogy teljesen egyedi esetekről lévén sző, általános elveket kidolgozni nem lehet, különösen, ha az épületek eredeti sajátos jellegét sem hagyjuk figyelmen kivül. Ami pedig a levéltárépület helyét illeti: az e tárgyban Münchenben folytatott viták oda vezettek, hogy a levéltárnak a város kulturális központjában kell helyet biztositani, ez viszont magas telekárat és függőleges irányban történő épülettervezést jelent. ípitkezés esetén feltétlenül mély szintig megvizsgálandó a talaj, abból a szempontból, hogy nem fenyeget-e a természetes vagy a véletlen beázás veszélye. Ha a talaj gyanús, szilárd betonalépitményre van szükség. Másrészről, ilyen esetben, a levegő széndioxidot tartalmaz, tehát légszabályozásra van szükség. Ami az állványzatot illeti, az f

'ön~hordozó" szisztéma és a klasszikus berendezés közül / amikor is minden emelet egy beton alapzaton nyugszik/, az utóbbit részesiti előnyben. A világításra