Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 3. szám - A Levéltári Kerek Asztal VIII. Nemzetközi Értekezlete, Budapest, 1963. június 12–15. - Az ülésszak rövidített jegyzőkönyve / 54–65. o.

Matilla a XVIII. századi mezőgazdasági munkásokra visszatérve, az igen pontos telekkönyvi dokumentumokat emliti. Altman a mezőgazdasági munkások vándorlását tükröző dokumentumok kérdésével foglalkozik. Mind a munkások szülőhazájában, mind abban az országban, ahol munkát vállaltak, nagy számban találhatók rájuk vonatkozó iratok. Ez a tény az érdekelt országok levéltárainak szoros együttműködését tenné szükségessé. A lengyel mezőgazdasági munkások a XIX. században és a XX. század elején gyakran vállaltak munkát egy-egy idényre Németországban vagy Franciaországban, rájuk vonatkozó /gyakran rendőrségi/ iratok éppúgy találhatók Lengyelországban, mint Német- vagy Franciaországban* Sabbe megjegyzi, hogy a középkorban a flamand parasztok Poroszországba vándoroltak, másrészről viszont a magyar levéltárakban is találhatók egy bizonyos vallon bevándorlásra utaló dokumentumok. Finó az Argentinéba történő bevándorlást emliti, erre vonatkozó iratok az argentin földmüvelésügyi minisztériumban és külügyminisztériumban találhatók, azonkívül a rendőrségi és bírósági fondókban is. Bein kifejti, hogy hazájának története a gyarmatosítás szempontjából nézve erősen különbözik a többi országokétól, Izrael esetében a gyarmatosítás a lakosságnak az ősi földre való visszatérésének felel meg, ez a visszatérés azonban csak évszázadok elteltével következett be, ezért a föld tulajdonviszonyait és müvelését illetően nincs folytonosság az iratanyagban. Az izraeli levéltárakban a török közigazgatás és,a brit mandátum idejéből csak néhány fondtöredék található; a többi forrásanyag ujkeletü. Ez utóbbiak a falvak létesítésére, uj intézmények, igazgatási szervek megszervezésére vonatkoznak. Abból indulva ki, hogy a földek elfoglalása többnyire a békés vagy imperialista gyarmatosítás folytán.vette kezdetét, csatlakozik Altman azon javaslatához, hogy e tárgykörben az érdekelt országok levéltárai még szorosabb együttműködést fejtsenek ki. Sabbe elmondja, hogy az antverpeni kivándorlási hivatal lajstromaiból csak egyetlenegyet tudott megmenteni /1914-ben még 400 volt/. Az Anvers-'i közjegyzői iratok egyébként Latinamerikába irányuló XVI. századi kivándorlási szerződéseket is tartalmaznak. Felhívja a figyelmet végül a birósági iratanyagra, mely a XIX. századi törvényesen tiltott kivándorlás nem egy értékes adatát foglalja magában. Finó megjegyzi, hogy a konzulátusok a bevándorlás előmozdítása érdekében tett jelentései szintén hasznosak lehetnek az agrártörténet kutatói számára. Schw

ebel emlékeztet a holland telepeseknek középkori Északi tenger és Baltikum felé irányuló vándorlására, amely e területek kópét átalakította. Sabbe a kataszteri térképre utal, mint amelyek nagymértékben megkönnyitik a gyarmatosítás jelenségeinek tanulmányozását. Braibant itt emliti meg újból a szard monarchia idején Szavojában készült térképeket* Sabbe Mária Terézia és Napóleon telekösszeirásaira hivja fel a figyelmet. Pérotin a konferencia munkálatainak további sorsa felől érdeklődik. Hangsúlyozza, hogy a komoly kutatások alapján készült válaszok igen értékes adatokat tartalmaznak, de a főtitkári beszámoló nem ad teljes képet ezekről. Miha

ilovie azt javasolja, hogy a konferencia beszámolójának függelékeként publikáltássanak az agrárfondokról a beszámoló érdekében készült összeirások. Pérotin egyetért Mihailovie-csal, kérdi azonban, mi történjék magukkal a beszámolókkal, amelyeknek az összesitő jelentésében csak egy-egy részletét adta közre.