Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 3. szám - A Levéltári Kerek Asztal VIII. Nemzetközi Értekezlete, Budapest, 1963. június 12–15. - Pérotin, Yves: A levéltárak és az agrártörténet ; A levéltári építkezések legújabb eredményei: Yves Pérotin főtitkár összefoglaló jelentése / 3–51. o.

fondokat önkéntesen helyeztek el a közlevéltárakban, más fondok pedig különböző vi­szontagságok folytán kerültek oda, a fondok egy része azonban a családok kezelésé­ben maradt még akkor is, amikor földbirtokaikat va^ legalábbis azok egy részét i­dővel elvesztették. Hollandiában mindkét eset előfordul. Angliában a XIII. századig visszanyú­ló és számos mezőgazdasági vonatkozású adatot tartalmazó manorial records-ok /szám­adások, összeírások, urbáriumok, vegyes tartalmú iratok stb./ részuen magán-,rész­ben közgyűjteményekben találhatók. Egyik igen jelentékeny fond, a Lancastre-i her­cegség birtokaira vonatkozó XII-XIX. századi iratok a Public Records Cíilce-ban vannak. A Német Szövetségi Köztársaságban számos nemesi familia /melynek ősei 1800 előtt a föld kizárólagos urai voltak/, amennyiben a háborús viszontagságok lehetővé tették, megőrizte saját levéltárát. Más családok közlevéltárba, főképp a szövetségi államok levéltáraiba helyezték el irataikat /a Hessen-Darmstadt-i levéltárban pl. 100 fasciculusnyi XVI-XVIII. századi ilyen irat van/. Az Egyesült Államokban a termésre, a termelési módokra, a légköri viszo­nyokra, a növénybetegségekre, a bérezésre stb. vonatkozó adatokat is tartalmazó nap­lók, számadáskönyvek egy része az állami levéltárakban nyert elhelyezést, legtöbb­jük azonban a tudományos intézményekbe /Librar y of Congress , New York State Hi sto­rical Association and Farmer's Museum, Baker Library of Harvard Universit yJItb./ került. Egyebütt, ugy látszik, a levéltárak csaknem teljes egészükben a birtokosok kezén maradtak. Ez a helyzet a Reconquista után kialakult Dél Spanyolország-i ne­mesi családi nagybirtokok esetében, igy az Álba, az Osuna, a Benavente, a Medina­celi és Medinasidonia stb. családok birtokai esetében. /Ez utóbb emiitett család nem adta-e a közelmúltban közlevéltárba az iratait?/ Ezek a nagybirtokos-családok - amelyek vagy saját kezelésben tartották, vagy részes haszonbérbe adták birtokai­kat - számadási, termékértékesítési, munkaköltség-kalkulációs és egyéb hasonló jel­legű iratokkal rendelkeznek. Az egyházi birtokok Ez a kategória rendkivül nagy mennyiségű és igen változatos tipusu irato­kat hozott létre, legalábbis Európában és különösen a középkorban. Ennek okai nyil­vánvalók: az egyházi nagybirtokok az adományozások révén korán létrejöttek, a szerzetesrendeknek nagy szerepük volt a föld megművelésében, az Írásbeliség korán elterjedt a papság körében, a püspöki rendszerű egyházaknak és a szerzetesrendek­nek hierarchikus szervezetük volt, az egyházi intézmények és holtkézi birtokaik hosszú ideig változatlanul fennállottak stb. Az egyházi intézmények tartós fennmaradása ellenére azonban különböző idő­pontokban előfordult, hogy vidéki birtokaikat és ezekkel együtt levéltáraikat is részben vagy egészében elkobozták. Más esetekben önként adták be a közlevéltárakba irataikat azok az egyházi intézmények, amelyek legrégibb iratanyaguk gondos megőr­zésére, s tudományos feldolgozására súlyt helyeztek. Sajnos, etekintetben nem a legpontosabb válaszokat kaptuk, ezért néha nem is tudtuk pontosan megállapítani, ,hol is vannak jelenleg ezek a dokumentumok. Európában az első jelentős elkobzás a XVI. században zajlott le a reformá­cióra áttért északi államokban a katolikus egyházi javak szekularizációja során, így például Hollandiában; nem valószínű azonban, hogy az egyházi birtokok gazdasá­gi levéltárai fennmaradtak volna. Ellenben a NDK-ban, Mecklenburgban és Branden­burgban olyan fondok, mint a szekularizált Doberan-i és T?ibnitz-i kolostoré, az ír-

Next

/
Thumbnails
Contents