Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - FIGYELŐ - Hadnagy Albert: Kanyar József: Somogy megye levéltára. Kaposvár, 1962: gondolatok levéltáraink életéről / 247–252. o.

E levéltár sorsát illetően hosszú oldalakon és fejezeteken át anynyl elszomorító kép tárul szemünk elé, hogy Ismételten is el kell gondolkozni a«on, vajon a nemzetnek ez a felbecsülhetetlen értékű és nem pótolható kincse miért nem nyerte el még mindig azt a megbecsülést, amire méltán tarthatna igényt. Amennyire valahogyan érthető még az, hogy a feudális korban ez a mindenéből kifosztott ország nem tudott állandó és biztos otthont nyújtani saját levéltárainak, úgyannyira érthetetlen az, hogy sem a kapitalista korszak, sem a jelenkor nem tudta ezt a kérdést nyugvópontra juttatni és ugy tűnik fel, hogy aá Országos Levéltár pazar épületének a megépítésével e téren minden kötelezettséget teljesítettnek tekintenek azok, akik e kérdés megoldására hivatottak, így jutottak a megyei levéltárak az Országos levéltár árnyékában a hamupipőke szomorú szerepére, s viselik továbbra is elkopott szegényes gúnyájukat akkor, amikor a nemzeti értékben hasonlíthatatlanul szegényebb muzeumok, könyvtárak éa egyéb közgyűjtemények egymásután jutottak palotákhoz, de legalábbis méltó elhelyezéshez annak ellenére, hogy anyaguk sohasem volt és soha nem is lesz olyan pótolhatatlan és egyedülálló, mint a levéltáraké. El kell tűnnie végre annak a szemléletnek, amely a levéltárakat csak a pillanatnyi szükség határáig becsüli meg csak azért, mert nem nyújt mindennapi látványosságot és nem a szemhez, hanem az értelemhez szól. Somogy megye tanácsának végrehajtóbizottsága ennek a műnek a kiadásával megtette az első lépést ahhoz, hogy saját levéltárának a megismertetése utján annak megbecsülést is szerezzen s közvetve felhívja a figyelmet a többi területi levéltárak sorsára is. Somogy megye levéltára néhány évtizeddel ezelőtt nagyobb részében • és szinte egyedülállóan szép külső köntösbe öltözött. Történetének ezt a siralmas énekét olvasván még azt is emlékezetünkbe kell idéznünk, hogy a feudális korban a nemesi vármegye volt a földesurakon kivül az egyetlen végrehajtó 4B Ítélkező hatalom egy-egy vármegyében és ilyen körülmények folytán a működeiét megörökítő megyei levéltár semmi más közgyűjteményhez nem hasonlítható módon és mértékben őrzi a területén élt és élő nép történetének mindenre kiterjedő legkisebb részletét is, ha anyaga külső vagy belső erőszak, bűnös vagy hanyag gondatlanság következtében meg nem csorbult, vagy el nem enyészett anynyira, hogy e hivatásának már csak korlátozott mértékben tud eleget tenni. A mai állami területi levéltárak jelenleg és a jövőben is ugyanezt a szerepet fogják betölteni, mert hiszen a nemesi vármegyéből kivált uj hivatalok, illetve valamennyi területi szerv néhány kivétellel egészen napjainkig ide szolgáltatják be irataikat és ezek együttesen és összességükben éppenugy foglalják egybe e területek népének történelmét, miként az örökre elmúlt más történeti korszakokban. E szemlélet alapján a szerzővel együtt csak örömmel üdvözölhetjük mindazokat az intézkedéseket, amelyeket szocialista állami és társadalmi rendszerünk területi levéltáraink érdekében és sorsuknak megalapozásában ezideig foganatosított, megszüntetve e levéltárak államosításával ós központi irányításával azt az állapotot, amelyet a szerző müvében az ahány ház, annyi szokás kifejezéssel oly találóan jellemzett. Sok-sok idézetet kellene ideiktatnunk azok számára, akik ezt a - 251 -