Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - FIGYELŐ - Schmidt Ádámné: Hangarchívumok: Der Archivar, 1962. 3. / 232–236. o.

- 235 műsorok felvételei. Ugyancsak a BBC-nél a megőrzésre érdemes felvételek kiválasztásánál a következő szempontok az irányadók: van-e a hangfelvételnek akusztikai formában jelentősége az Írással szemben? lehet-e a jövőben is használni a rádióműsor összeállításánál? Hatásos volt-e az adás? Van-e már hasonló felvétel a gyűjteményben, érdemes-e a régivel szemben az uj felvétel megőrzésre? Megfelel-e a tartós megőrzés követelményeinek a felvétel technikai szempontból? Van-e a felvétellel kapcsolatban valamilyen szerzői jogi kikötés, ha van, érdemes-e ennek ellenére megtartani? Teljes egészében, vagy részleteiben tartandó-e meg a hangfelvétel? A katalogizálásnál a rádióarchivumok mindenütt a lehető legnagyobb egyszerűségre és áttekinthetőségre törekszenek. Ez érthető, hiszen nem várt események következtében előfordulhat, hogy hirtelen kell valamilyen hangfelvételt megtalálni és elővenni. Majdnem mindenütt megtalálhatók a következő katalógusfajták: 1. zeneszerzők és szerzők, 2. a müvek cime, 3. előadók, 4. tárgyi /cimszós/ katalógus, 5. számkatalógus, 6. időrendi katalógus. A katalóguskartonok rendszerint nagyalakuak, rovataik nyomtatottak és gyakran különböző szinüek. Ami a hangfelvételek tartós megőrzését s annak módszereit illeti, eltérőek a vélemények. A BBC-nél pl. minden anyagot különleges eljárással készített hanglemezre rögzítve őriznek meg, máshol viszont hangszalagon. Japánban minden megőrzésre méltó hangszalag anyagát lemezre viszik át, a hangszalagot pedig törlik. Nem áll még elég idő rendelkezésre a hangfelvételek élettartamának megállapításához. A hangszalagra vett felvételek kevésbé alkalmasak hosszas megőrzésre, technikai eljárások azonban lehetővé teszik konzerválásukat; azonkívül tetszés szerint játszhatók át lemezre, vagy uj hangszalagra. Általános az az álláspont, hogy tartós megőrzésre a fémmatricákra vett felvételek a legalkalmasabbak. Ezek előállítása azonban olyan költséges, hogy pl. Nyugat-Európában ilyeneket nem igen készítenek. Ezzel szemben a New Delhii rádió rézmatricákra rögzíti legjelentősebb műsorszámait. A kölcsönzés a legtöbb rádióarchivumnál kópiák /másolatok/ kiadásával történik; van olyan archívum, ahol helyben az eredeti felvételt használhatják a kutatók, kölcsön csak másolat adható. Több német rádióarchivum hangfelvételei csak egyetlen példányban vannak meg, ezeket használják és másolatok készítésével nem foglalkoznak. A rádiók hangarchívumában dolgozó alkalmazottak képzettségével szemben különbözőek a követelmények: egyszerűbb képzettséget kivannak a hangfelvételek nyilvántartását és az adminisztrációt ellátó személyektől; tartalmi kivonatok és analízisek azonban már csak szakképzett munkaerők által készíthetők. A Francia Rádió Archívumában pl. előirt vizsgák eredményes letételéhez, irodalmi, rendezési, történeti, politikai, zenei, színháztörténeti stb, ismereteket és nyelvtudást kivannak meg az ilyen beosztásban dolgozó személyek felvételénél.