Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - FIGYELŐ - Bélay Vilmos: Szovjet levéltári segédletek / 221–228. o.

- 225 tár anyagát tárgyalja, de nem fondónként, hanem a kiválasztott téma fejeMtei szerinti tagolásban, ilyen pl. "Az oroszországi feldolgozó iparnak a XDC. századi történetével kapcsolatos iratok áttekintése" /megjelent 1957-ben/. Az orientációs tudósítás rövidebb fajtája a tematikus áttekintésnek. Célja, hogy egy konkrét kérdésre vonatkozólag ismertesse a levéltár fondjait. Ilyen segédletet vagy az érdekelt szerv felkérésére, vagy saját kezdeményezéséből készit a levéltár. A tematikus felsorolás egy vagy több fond őrzési egységeinek és egyes dokumentumoknak jegyzéke. Célja az, hogy a levéltár a kutatóintézeteket és más szerveket tájékoztassa az őket érdeklő iratok tartalmáról. Végül a tájékoztató .jegyzéknek nevezett segédlet. Ezidőszerint még csak a hasznos ásványok lelőhelyére vonatkozólag készül. Ennek a következő rovatai vannak: 1. sorszára, 2. a lelőhely megnevezése és pontos cime /szükség esetén koordináta, a legközelebbi lakott helytől való távolság, vasútállomás, kikötő/, 3. a lelőhely jellemzései a felfedezés története, geológiai felépítés, méretek, készletek, a vegyi és technológiai vizsgálatok adatai és egyéb a lelőhely jellemzését és ipari értékelését érintő adatok, 4. a kitermelésre vonatkozó adatok /pl. a kitermelt anyag évenkénti mennyisége/, 5. a levéltári jelzet és az irat kelte. A fentiekben nem kevesebb, mint 13 különféle levéltári segédlettel találkoztunk. A kérdés iránt érdeklődőt -amint a bevezető részben már mondottuk- a Belov-Loginova-Mitjajev-Prokopenko szerkesztésében megjelent tankönyvhöz utasítjuk, ahol -ha nem is a fenti sorrendben- de lényegében hiánytalanul megtalálja valamennyi segédlet-tipus részletes ismertetését. A tanulmány második része a forradalom előtt keletkezett levéltári segédletekkel foglalkozik. A szovjet levéltárakban természetesen nagy számmal akadnak ilyen segédletek is. Poljanszkaja szerint ezek meglehetősen eltérnek a korszerű követelményektől, számos hiányosságukról kell beszélni, de azért használhatók ma is. A régi segédletek iránti feltétlen bizalom époly helytelen lenne, mint a teljesen figyelmen kivül hagyásuk. A régi leltárak rendszere leginkább kronologikus /hasonlóan a nálunk használt ügyviteli iktatókönyvekhez/. A forradalom előtti levéltárakban készült leltárakat rendszerint betűrendes mutatóval látták el, amelyek vagy a leltárral közös kötetben, vagy külön kötetben helyezkednek el. A leltárak mutatóinak ugyanaz a hibájuk, mint a forradalom előtti korszakban készült egyéb levéltári segédleteknek is, hogy t.i. az uralkodóosztály ideológiaját tükrözik /dolgozók iránti ellenszenv/, másrészt a tárgymutató címszavainak önkényes és tisztán formális jellegű kiválasztása jellemzi, őket. Ilyen cimazavak akadnak "tervezetek" "különféle tárgyakról". Számos példát lehet arra is felhozni, hogy mily önkényesen soroltak be egyes őrzési egységeket olyan rovatokba, ahol azoknak semmi keresnivalójuk nincs /pl. színházra vonatkozó irat a gyárak közt/. Gyakori hiba az, hogy az őrzési egység cime nem a teljes