Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Komoróczy György: A városi hatalom néhány kérdése a XVI. századi Debrecenben / 160–176. o.

- 171 lábbi szervezetre bontható fel: senatus, elnöke a főbíró jurati cives, vagy senatores jurati 66 személy jurati coassessores, vagy egyszerűen jurati 12 személy nótárius A hivatali rend fejlődésének egy második foka akkor következett be, amikor a tanács 1590-ben elrendelte, hogy "ezentúl mindenki, akár senatori rendből visel tisztséget, akár pedig conaervator, akár pedig borblró", esküt tartozik tenni.

48, A korábbi laza hivatali fegyelem felszámolása és a raunkaöntudat megszilárdítása érdekében 1596-ban pl. többek között elrendelte a tanáos, hogy mindenki köteles teljesíteni a rábízott kiszálláoi feladatot, továbbá, hogy köteles megjelenni a gyűléseken a főbiró hívására.

4,9, A XVII, században még jobban differenciálódott a hivatali apparátus, természetesen még mindig egy-egy évre szóló megbízatással. Általában jellemző, hogy a gazdasági tisztségekre a communitas tagjai kaptak megbízatást, mig a aenatuaon belül helyet foglaló tisztségviselők irányitó-ellenőri feladatokat láttak el. 1694-ben a communitas választott 22 felügyelői tisztségre 10 személyt a senatus tagjai közül, mig 12 egyént magának a választott hites közönségnek a soraiból. Minthogy akkor a belső vagy kis tanácsnak 15 tagja volt Debrecenben, a fennmaradó 5 tanácsnok kizárólag belső hivatali funkciókat látott el és nem foglalkozott a várót 1 üzemek, kishaszonvételek ellenőrzésével. A bírót a XVI. századtól kezdődően a választott hites közönség soraiból választották meg. Nincs kizárva, hogy korábban a polgárság összessége népgyűlésen választotta meg, vagy a szűkebb tanács köréből, mint Budán.

5 * B választás menetét és rendjét nem ismerjük, csupán 1586-ban, majd 1589-ben mondotta ki a tanácsi határozat, hogy "ex praedictis senatoribus" választatott meg a birő.

51

* Ez a tény látszólag ellentmond annak a megállapításnak, hogy a birói hatalom szükebbkörü polgári réteg kezében összpontosult, de azonnal feloldódik az ellentmondás, ha meggondoljuk, hogy a XVI. sz, folyamán maga a választott hites közönség tagságának egy része is a gazdag patríciusok köréből és nem a szegényebb kispolgári rétegekből került ki. Ez a változás legföljebb a XVII, sz. végén kezdett bekövetkezni. Különösen sajátos politikai helyzetkép kerül előtérbe akkor, ha meggondoljuk, hogy a szenátorok ós esküdtbirák kijelölésének, majd megválasztásának rendszerében milyen elvek érvényesültek.