Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Kopasz Gábor: A magyar városok rendészete a dualizmus korában / 131–159. o.

- 151 Korcsmaengedély kiadásánál vizsgálták az engedményes jellemét, politikai magatartását, nehogy a korcsma nem kívánatos személyek összejöveteli helye lehessen* A fogadókon, vendéglőkön, kávéházakon a rendőrkapitányság állandó rendőri felügyeletet gyakorolt. Az üzlettulajdonos köteles volt megengedni, hogy a kiküldött rendőrhatósági közeg bármikor meggyőződhessék az üzlet szabályszerű vezetéséről» A fogadós köteles volt a hozzá beszálló vendégekről nyilvántartást vezetni és bejelentési ivet kitölteni, A bejelentési iveket naponta be kellett nyújtani a rendőrkapitányságnak, s a gyanús személyeket fel kellett jelentenie, mert ha ezt elmulasztotta, szabálysértést követett el. A vendéglőkben rendezett táncmulatságokhoz a rendőrhatósági Írásbeli engedélyre volt szükség, amely feltüntette a rendes zárórán tul engedélyezett zárórát. Ugyancsak a rendőrkapitány adott engedélyt arra, hogy a várost érintő ünnepélyes, vagy különös alkalmakkor egy, vagy több Italmérési üzletben a záróra kivételesen esetről-esetre későbbre tétessék és a zene is tovább szólhasson. Az iparengedélyek megvonása, beszüntetése, vagy időleges szüneltetése ugyancsak a rendőrkapitányságra, mint elsőfokú iparhatóságra tartozott. Voltak ezenkívül a városi rendőrkapitányságoknak piac- és vásárrendészeti feladataik. A piaci szabályrendeletnek a rendőrkapitány volt a végrehajtója. Tartozott a piacra felügyelni és az ellenőrzést saját közegei által teljesíteni. A kapitányi hivatal állapította meg a piaci élelmiszerárakat, húsnak, zsemlének, kenyérnek, hüvelyeseknek, gabonaféléknek az árát. Az árakról időnként hivatalos ártáblázatot adott ki. A gabona minőségének meghatározása céljából a városok közgyűlése szakértőket választott, különösen az olyan városokban, ahol a gabonakereskedelem jelentősebb volt. 9/ A szakértők feladata volt, hogy a rendőrkapitányság kérésére esetről-esetre a piacra felhozott gabonafajták minőségéről véleményt nyilvánítsanak. A szakértőket rendszerint a helybeli gabonakereskedőkből választották ki. A rendőrkapitányságnak legalább két szakértő egyező véleményére kellett támaszkodnia. Ha a kereskedők saját részükre felvásárlókat alkalmaztak, ezeket a rendőrkapitányságtól nyert jogosítvánnyal kellett ellátni. A rendőrkapitányság az ilyen jogositvány kiadását csak igen fontos okból tagadhatta meg. A felvásárlónál azonban kikötötték a 2o életévet, mint alsó korhatárt. A gabonapiacon az eladók kocsijaikat a rendőrkapitány által megszabott rendben tartoztak felállítani. Mindenféle ipari, vagy mezőgazdasági terméknek, árucikknek az árusítási helyét a rendőrkapitány! hivatal jelölte ki. Az egész piaci rendet a rendőrhatóság állapította meg. Piaci rendőri kihágási ügyben szintén a rendőrkapitány volt az elsőfokú szabálysértési büntető biró. Az elkobzott piaci árukat értékesítették és az így befolyt összeget szociális célra fordították, rendszerint a kórházalap javára fizették be. A piaci eladóknak áruik mennyisége arányában helypénzt kellett fizetni. Ha a helypónzfizetésre kötelezettek ezt megtagadták, vagy vonakodtak fi-