Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Kopasz Gábor: A magyar városok rendészete a dualizmus korában / 131–159. o.

- 135 A rendőrkapitányt a XIX. sz. végóig a városi tisztújító közgyűléseken választották. Az 1886: XXI. te. éa a XXII. te. ugy intézkedett, hogy a jövóben a főispán nevezze ki. A főispáni kinevezés életfogytiglani érvényű volt. Csak fegyelmi utón lehetett ezután állásából elmozdítani a kapitányt. A rendőrkapitányt akadályoztatása esetén a rangidős alkapitány helyettesitette, aki mint helyettes a hivatal vezetésében saját felelőssége sierint járt el. A kapitányi hivatalnak önálló ügykezelése volt. As adminisztrációs munka végzésére önálló iktató hivatal és adminisztrációs segédszemélyzet állt rendelkezésére. A tényleges rendőri teendőket a rendőrlegénység, valamint a rendőrtisztikar és altisztek végezték. A rangfokozatok lassanként oda fejlődtek, hogy lényegében a katonai rendfokozatnak feleltek meg. Csupán a tisztikarnál volt - a katonai rangfokozatoktól eltérően - kapitányi, alkapitányi, fogalmazói fokozat, A bűnügyek nyomozására a rendőri szervezet fejlődése sorén külön nyomozókat alkalmaztak. A rendőrség személyzetét a kapitány előterjesztésére a polgármester nevezte ki. A rendőri személyzeten kivül a rendőrkapitánynak voltak még alárendelve a legtöbb városban a hajdúk, kézbesítők, csőszök, éjjeli őrök, fizetéses tűzoltók, mértékhitelesítők, dobosok, városi cselédek, az egész szolgaszemélyzet, utcaseprők, gyepmesterek. A rendőri és szolgaszemélyzetnek 8 napnál nem hosszabb szabadságidőt a rendőrkapitány, hosszabb ideig tartót pedig a polgármester engedélyezett a rendőrkapitány meghallgatása után. E szabadságidő azonban négy hétnél több nem lehetett. A kapitányság felügyelete alatt álló rendőr- és összes szolgaszemélyzet, valamint a városi fizetéses tűzoltók mulasztásait különböző módon bűntették. Büntetésnemek voltak: szóbeli megdorgálás, Írásbeli megrovás, lefokozás, meghatározott összegig terjedő pénzbírság, meghatározott napig tartó elzárás, elbocsátás. Elbocsátási okok voltak: a rendőrtestületet meggyalázó viselkedés, a közönséggel való durva bánásmód, a ruházati szabályzat makacs mellőzése, a hivatalos titok elárulása, a bajtársakkal való összeférhetetlenség, a hatósági rendeleteknek, parancsoknak bomlasztó céllal való birálgatása, alkalmatlanság, büntető törvényekbe ós szabályokba ütköző cselekmény. Ha az elbocsátásra okot adó körülmény büntető törvénybe is ütközött, az elbocsátott ellen a fegyelmi büntetésen kivűl még bűnvádi eljárást is kellett inditani, A fegyelmi büntetés elévülési ideje egy év volt* Általában a rendőri feladatok mennyisége és nagysága szabta meg városonként a rendőrség létszámát, összetételét, A városok arra törekedtek, hogy jól szervezett rendőrseggel a polgári társadalom rendjót, nyugalmát, békéjét biztosítsák.