Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Hadnagy Albert: Tolna vármegye levéltárának pusztulása a II. világháború során ; Gyűjtőúton Tolna vármegyében, 1942–1950 / 117–131. o.

követtek és kétheti förtelmes munka után a történeti értékű iratoknak gazdag vál­tozata tárult fel előttem. A megtalált iratokat mindennap hazavittem levéltárunk­ba. E munka befejezése után ellátogattam Nagydorog községbe is Széchenyi Domokos grófhoz, aki törekvésem elől azonban teljesen elzárkózott és csak halála után tudtam megszerezni a még általa el nem égetett és akkor előlem eltitkolt történe­ti értékű iratanyagát. A kajdacsi próbautam eredményeit látva rögtön megállapítottam, hogy az emiitett hivatalos jelentések ebben a kérdésben teljesen megbízhatatlanok és értéktelenek. Ezért 1943. évi június hó 24 -én a leginkább veszélyeztetett tiz' történelmi családhoz a következő körlevelet intéztem: n A háborús eseményeknek következtében az úgynevezett történelmi családoknak igen fontos és becses csalá­di iratai és levelezései nagy mértékben megsemmisültek, vagy a pusztulás veszé­lyébe kerültek. Ezeknek a családi iratoknak és levelezéseknek a történelemírás szempontjából való nagy fontosságát ismerve elhatároztam, hogy ezeknek az iratok­nak a védelme érdekében a szükséges intézkedéseket megteszem, hogy ami még ment­hető, megőrizzük azt a történelemkutatás számára. E célból két éven át hivatalos utón igyekeztem eredményt elérni, de meg nem állapitható okok miatt ez az intéz­kedésem nem járt kellő eredménnyel. Minthogy meggyőződtem arról, hogy a nemleges jelentések ellenére vannak még védelemre szoruló családi iratok, elhatároztam, hogy mo3t közvetlenül fordulok az érdekelt családokhoz, kérve szives válaszukat az alábbi két kérdésre: 1./ Családi irataik és levelezéseik ezidőszerint milyen állapotban vannak és biztos helyen őrizet alatt állanak-e? 2./ Ha nem, ugy hajlandó lenne-e azokat levéltárunknak rendelkezé­sére bocsátani, ha másképpen nem, örökletétként? A 2. pont esetében hajlandó vagyok az iratanyagot a nyárnak folya­mán a helyszinen kiválogatni költségmentesen és a megőrzésre érdemes anyagot a vármegyei levéltárba beazállittatni. Levéltárunkat keletkezési időpontjukra va­ló tekintet nélkül minden családi irat, levelezés, okmány, számadási irat stb. érdekli és mindezek a történelemírás szempontjából fontossággal birnak. Ugyanez vonatkozik az esetleges könyvtári maradványokra is. Bizva abban, hogy szándékom, mely egyébként hivatalos jellegű is, az érdekelt családok részéről megértésre talál, kérem mielőbbi szives válaszát és maradok igaz tisztelettel őszinte hi­ve. /aláirás/" E körlevelemre egyes családok azonnal válaszoltak, egyesek soha­sem, némelyek pedig kitérő, vagy elodázó válasszal feleltek. Az első felaján­lást gróf Apponyi Károly volt pálfai földbirtokos tette meg, örömmel ajánlván fel öröklétéiként minden családi iratanyagát, bárhol légyen is az. Azonnal ki­utaztam a helyszínére és mintegy két héten át szedtem össze a kastély minden zugából s elmondhatatlan helyekről azt az iratanyagot, ami ma 27 fm, terjede­lemben és száznál is több középkori oklevéllel levéltárunknak egyik legértéke­sebb részét képezi.

Next

/
Thumbnails
Contents