Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Hadnagy Albert: Tolna vármegye levéltárának pusztulása a II. világháború során ; Gyűjtőúton Tolna vármegyében, 1942–1950 / 117–131. o.

- 124 A vármegye alispánjától a tett intézkedéseiből arról értesülvén, hogy a vidéki kastélyok minden kulturális értéke megsemmisült, egyideig magam sem gondoltam többé e vonatkozásban lehetőségekre. A Dunántúli Tudományos Intézet 1946, évi Június hó 19 -én hozzám intézett levelében vázolta kitűzött tervfeladatait, melyek közt szerepelt többek közt a már emiitett felhatalmasás alapján az itteni levéltári, könyvtári és muzeális értékek megmentése is, E feladat végrehajtása a gyakorlatban az jelentette volna, hogy e megyéből elvándorolnak mindazok a kulturális javak, amelyek itt keletkeztek s többségükben e vármegye múltjával szoros összefüggésben állanak, illetve, ha nem is itt keletkeztek, de tulajdonosaik kétszáz éven át itt őrizték azokat s ennek megfelelően e vármegye kulturkincseivé váltak.Ebből az elgondolásból kiindulva a magam részéről tiltakozást jelentettem be a Dunántúli Tudományos Intézetnél tervezett működésük el^ len azzal az indokolással, hogy levéltárunk nem járulhat hozzá az amugyis gyűjtőkörébe eső levéltéri iratanyagnak egy sem területileg, sem történetileg nem érdekelt intézethez való elszállításához, éspedig annál inkább nem, mert hiszen levéltárunk azelőtt is ós a jelenben is folytatott ós folytat ilyes gyűjtő- és mentőszolgálatot. Szzel az elhatározásommal elejét vettem annak, hogy ez az egyébként tiszteletreméltó, de mind a levéltárunknak, mind e vármegye kulturális érdekeinek a súlyos sérelmével járó kezdeményezés valóra is váljon, A vármegyei közigazgatásra nehezedő feladatok, a pénzromlás okozta közlekedési nehézségek miatt egyelőre nem kerülhetett sor arra, hogy vidékre látogassak el. A levéltári, könyvtári és muzeális értékek védelmével kapcsolatban küldött községi és járási jelentések különben is arra a téves hiedelemre vezettek, hogy e téren már nincsen semmi keresni való sem. Ezt a hiedelmemet még csak megerősitette az a körülmény, hogy a vármegye alispánja a belügyminiszternek 155.328/1946. és 176.551/1945. számú és 1946. évi május, illetve június hó 3* napján e tárgyban kiadott ujabb rendeleteire se intézkedéseket nem foganatosított, se jelentést nem tett, mintegy jeléül annak, hogy e téren semmiféle eredmény se várható többé. Az alsóbb közigazgatási szerveknek minden utánjárás nélküli szokványos nemleges jelentései azonban engemet e kérdést illetően nem tudtak megnyugtatni. Amidőn később a belügyminiszternek elintézetlenül maradt előbbi rendeletei átszignálás révén hozzám kerültek, a vármegye alispánjával 1946. évi szeptember hó 5 -én a vármegyei hivatalos lapban 8979/1946. alispáni szám alatt saját fogalmazásomban az alsóbbfoku közigazgatási szervekhez a következő körrendeletet adattam ki: "Valamennyi járás főjegyzőjének, Szekszárd megyei varos polgármesterének és az összes községi elöljáróságoknak, A háborús eseményeknek következtében a köztulajdonban lévő levéltári, muzeális, könyvtári és általában a közgyűjteményi értékeknek állagában tekintélyes károsodás állott be. Ezt a károsodást nagy mértékben növelte az a körülmény, hogy a hadi eseményeknek és a belső átalakulásnak folytán a magántulajdonban lévő közgyűjteményi értékek is sok helyen minden felügyelet nélkül maradtak és veszendőbe mentek. Ezeknek a közgyüj-