Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Hadnagy Albert: Tolna vármegye levéltárának pusztulása a II. világháború során ; Gyűjtőúton Tolna vármegyében, 1942–1950 / 117–131. o.

• 118 H%%m%% mgumimi a II. világháború idején. E levéltárnak selejtezésen soha %X fi§l esöU iratanyaga középkori ós törökhódoltságbeli iratok nélkül is tudományos szempontból igen nagy értéket képviselt s ezt az értékét csak fokozta az a sajnálatos körülmény, hogy különböző okok miatt iratanyaga majdnem teljesen kutatatlan maradt. E sorok Írója 1926. évi július hó 1.-én foglalta el Tolna vármegye főlevéltárnoki tisztségét s vette át a levéltárat a megszokott patriarchális módon néhány perc alatt, hiszen a leltárak hiányában ez nem is történhetett másképpen. Állásának sorja és menete nagyjában ugyanaz volt, mint a többi vármegyében: csakhamar egyre több közigazgatási feladatot kellett ellátnia és egyre kevesebbet törődhetett levéltárának sorsával, melynek irányításához egyébként sem érkezett sehonnan se útmutatás. Közigazgatási teendői közül csak kettőt említek meg! az utlevélügyek é.s az első földreform ügyeinek a vitele tömegraunkát és tömeges félfogadást jelentettek számára, éspedig olyan mértékben, hogy az akkor szokásban volt hivatali munkaidő nem volt elegendő ezeknek az ügyeknek az intézésére. Ennek megfelelően levéltára vasajtaja egyre kevesebbszer csikordult meg s ha néha mégis kinyíltak zárjai, ugyancsak kevés ideje jutott ahhoz, hogy tanulmányaihoz nagyobb arányokban használhassa fel e levéltár iratait, hogy aztán e nehéz körülmények közt készült tudományos jegyzetei is eltűnjenek világháborús katonai szolgálata idején. Tolna vármegye történelmének a megírását a várraegye már másodízben adta ki idegen személynek jóval az uj főlevéltárnoka szolgálatának kezdete előtt, de különböző okok miatt a levéltár iratanyagának a kutatására és feldolgozására soha nem került sor. Ebben a helyzetben természetesen a magam személyében nem foglalkozhattam a vármegye történelmére vonatkozó átfogó kutatásokkal. Egyszóval a levéltár iratanyaga egyébként lényegében véve továbbra is kutatatlan maradt s ilyen körülmények közt a levéltárnak esetleges pusztulása egyszersmind Tolna vármegye történelmének szinte maradéktalan eltűnését vonta volna maga után. Ennek az ijesztő lehetőségnek a felismerése ós jelentősége adta nékem elsősorban azt a gondolatot, hogy ennek a levéltárnak az iratanyagát mindenáron meg kell menteni és biztonságba kell helyezni. Történeti ismereteimnek birtokában még kellő időben eljutottam annak a megsejtéséhez, hogy Magyarország ebben a világháborúban i3 csak vesztes lehet. A háború során ezt a sejtelmemet az egyik parlamenti beszéd és jelenet annyira megérlelte bennem, hogy minden felsőbb utasítás és irányítás nélkül elhatároztam levéltárunk teljes iratanyagának a biztonságbahelyezését a vármegye régi börtönhelyiségeiben, amelyeknek földszinti sorát a vármegye légoltalmi célokra már úgyis kiépítette s ez által e börtöncellákat célomnak az elérésére akaratomon kívül is alkalmatosakká tette. E gondolatomnak sikerült megnyerni az akkori alispánt, Szongott Edvint, aki teljes megértéssel járult hozzá ahhoz, hogy a három épületben elhelyezett teljes levéltári iratanyag e légoltalmi helyiségek megfelelő részeiben a háború egész tartamára általam biztonságba helyeztessék. Tervemnek azonban ellenzői is akadtak, akik féltették egészségüket a levéltári iratok kellemetlen szagától ós áporodott levegőjétől, valamint az