Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Vörös Károly: Levéltárügyünk néhány kérdése / 1–11. o.

tésónek most folyamatban lévő munkája. Mivel nyilvánvaló volt, hogy egy ember a terület teljes levéltári anyagával kapcsolatban felmerülő minden rendszerezési problémát nem tud megoldani, a munkálat szerkesztői szakterületek szerint osztották fel maguk között a feladatokat, és egy-egy szakterület fondjegyzékét az egész szerkesztés során ugyanaz az egy vagy két ember szerkeszti* Ilyen módon lehetővé válik, hogy egyazon probléma bárhol jelentkezzék is az országban, mindig azonos elbírálásban részesül /melynek során a szerkesztő már támaszkodhat a máshonnan származó analogikus tapasztalatokra is/, - aminek jelentőségét éppen egy ilyen munkánál, melynek feladata az ország egész levéltári anyagának egységes szempontú rendszerezése, ugy gondoljuk, nem kell bővebben magyarázni* Éppen a fondjegyzék kapcsán kell felhívni a figyelmet arra is, hogy a szakosításnak fokozott mértékben kell érvényesülnie a levéltári munkának leginkább a kutató felé forduló vonatkozását, a segédletek készítését tekintve. Kiváltképpen akkor, mikor a területi levéltárak anyagának túlnyomó része tipusfondókból, tehát olyan fondókból áll, melyek minden területi levéltárban megtalálhatók, azonos jellegű fondkópzők működésének eredményeképpen jöttek létre, s ilymódon a szakosított módszerű feldolgozásra mindennél alkalmasabbak. Akkor, mikor terveink igen helyesen az ország levéltári anyagának a kutatók számára minél alaposabb és nivósabb megismertetését tűzik ki feladatukul, lehetetlennek tűnik, hogy a szakosításnak éppen e téren különösen megnyíló lehetőségeivel ne akarjunk élni. Meg kell mondanunk, hogy a tipusfondók közős ismertetésének igényével már gyakran és régóta találkozunk; ez a törekvés érvényesült a múlt óv folyamán megindult hlvataltörténeti munkálatoknál is. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy éppen a kutatói igényt országosan egységes módszerrel kielégíteni hivatott levéltári útmutatók kialakításánál a kétségtelenül megszívlelendő partikuláris érdekek, a helyi kutatások megsegítésének igényel ezzel ellenkező nézetet képviselnek, a két álláspont összeegyeztetésére a további munkák módszere számára zsinórmértékül alkalmas végső döntés még nem született meg. Véleményünk szerint azonban az országos szakosítás igényeit a helyi általános érdekekkel egyeztetendő, levéltáraink anyagát kétféle - egymást egyazon kiadványsorozat keretében kiegészítő - kiadványtípusban kellene a tudományos világ és a szélesebben értelmezett kutatói nyilvánosság előtt ismertté tenni. Mindkét tipus alapja a fondjegyzék, annak beosztása és tagolása kellene hogy legyen. Az ezen az alapon álló sorozatnak egy "általános rósz"-t kellene tartalmaznia, melyben központilag végzett kutatások eredményeképpen egyes szerzők /ismét mintegy szakreferensek/ tipusszervkónt elmondanának mindent, amit az illető szervről általában tudni kell: ismertetnék létrejöttét, a szervezet működését szabályozó országos jogszabályokat, elmondanák, hogy ennek alapján az anyagban általában milyen kérdésekre található felelet, és ezek alapján általában mi az illető szerv iratainak forrásértéke. Legvégül csatlakozhatnék ehhez az illető szervtipushoz tartozó valamennyi fond ós állag egy-