Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 1. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Gazsi József: Néhány gondolat a visszaemlékezések forrásértékéről / 26–30. o.

- 29 Különböző bajtársi Összejöveteleken, találkozókon, vagy egy-egy jelentős eseményben résztvevők csoportjának meghivása alkalmával gyakran vettünk fel magnetofonszalagra kollektiv visszaemlékezéseket is. Ez a módszer különösen alkalmas nagyértékü forrásanyag összegyűjtésére. Ilyenkor a csoportok tagjainak lehetőségük nyílik arra is, hogy kölcsönösen ellenőrizzók, javitsák és kiegészítsék egymás nyilatkozatait. A közösségi ellenőrzés sok olyan túlzástól visszatartja a beszélőket, amelyeket különben valószinüleg elkövetnének. A forrás hitelesgégének elbírálásánál tehát a csoportos visszaemlékezéseket tekintsük megbízhatóbbnak az egyéni nyilatkozatokkal szemben. Történt olyan kisérlet is, hogy több személy egyetlen Írásban rögzítse le közös élményanyagát. A felhasználás során azonban kiderült, hogy az elkészült visszaemlékezés több helyen ellentmondásokat tartalmaz, nem pontos, sőt néhol egyenesen értelmetlen is volt. Nem lehetett megállapítani, hogy melyik rósz kitől is származik, hogy adott esetben maga vagy mindannyiunk nevében beszél-e a szöveg irója. A közösen eltöltött idő egy visszaemlékezésen belül külön-külön történő leírása az esemény megismétlődésének látszatát kelti stb. - sorolhatnánk tovább a zavaró mozzanatok egész sorát. A több kéz által irott összefoglalásból tehát többnyire csak félreértések származnak. Az látszik helyesnek, ha ilyen esetben a résztvevők közös szövegben állapodnak meg, s az egy kéz által papira vetett sorokat aláirásukkal hitelesitik. A forrás értékét növeli, ha a visszaemlékezés dátummal, aláirással s a beszélő elmével is el van látva. A lehetőség szerint a gépelt szöveg másodpéldányaival szemben is támasszunk ilyen követelményt, ha el akarjuk kerülni, hogy a kutató kétkedve vegye kezébe az aláiratlan dokumentumot. He feledjük el, hogy a magnetofonszalagra vett visszaemlékezést átirás után hitelesítés céljából feltétlenül il kell küldenünk a nyilatkozónak. A begyűjtött anyag értékelésénél figyelembe kell venni annak a kornak politikai arculatát is, amelyben a visszaemlékezés íródott, A személyi kultusz éveiéi ben késztilt egyes visszaemlékezésekre például annyira rányomja bélyegét ez a tény, hogy az anyag szinte értéktelen a történettudomány számára. Végezetül arra szeretnék uxalni* hogy a forrás értéke nem kis mértékben a visszaemlékezéseket gyűjtő felkészültségétől és lelkesedésétől is függ. Annak, aki az uj dokumentumanyag születésénél segédkezik, ugy kell tudnia irányítani a beszéd fonalát, hogy beavatkozása egy csöppet se torzítsa'el a nyilatkozatot, hanem ellenkezőleg, minél sokatmondóbb forrásanyag létrejöttét segítse elő. . Nehezebb a dolgunk, ha Írásos felszólítás alapján kérünk fel valakit visszaemlékezéseinek megírására. Kiküldött körleveleinkhez mindig néhány pontból álló kérdéscsoportot mellékeltünk* melyekben vázoltuk fontosabb kívánságainkat. Gyakran előfordult azonban, hogy szándékainkat egyesek félreértvén, visszaemlékef zés helyett kérdőivszerüen kitöltött kérdéseinket juttatták vissza.BebiBonyosodott számunkra, hogy mind az Írásos, mind a szóbeli visszaemlékezések elkészítése előtt nem nélkülözhető a személyes beszélgetés azokkal, akiket szólásra akarunk birni* Az így begyűjtött forrásanyag értéke természetesen nagyon különböző. Jó, megbízható és alapos visszaemlékezések mellett bőven fordulnak elő értéktelenek, felhasználhatatlanok, vagy olyanok is,amelyek csupán részadatokat tudnak szolgáltatni. Többségükre azonban az irott forrásokat messze felülmúló szinesség, életközelség és élménygazdagság a jellemző. Nem tekinthetjük véletlennek,hogy a szépirodalom művelői minden más forrást megelőzve oly előszeretettel nyúlnak az "életszagu" visszaemlékezésanyaghoz. A közvetlen szemlélet ereje, amely a visszaemlékezésekből sokszor oly szuggesztíven tör elő, bizonyos kérdések tekintetében