Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Szinkovich Márta: Járási központi irattárak felállítása Baranya megyében / 28–45. o.

lós/, ahol a vadonatúj állványokat olyan nagy állványközökkel építették, hogy megint osak egymásra halmozva háromsoros magasságban kell az iratanyagot felrakniuk, hogy elférjenek*/ Az első lépés tehát az volt, hogy járási tanácsok vb. titkáraival különkülön megtárgyaltam a járási központi irattár létesítésének módozatát. A megbeszélés eredményéről jegyzőkönyvet vettünk fel. Ebben lerögzítettük a tennivalókat.valamint azt, hogy milyen határidőt jelölt meg a vb. titkár a helyiség, illetve állványzat biztositására. Minthogy itt pénzügyi meggondolások is felmerültek, s a legtöbb tanácsi vezető arra hivatkozott, hogy ilyenfajta uj kiadást csak a megyei tanács illetékes szerveinek engedélyével lehet eszközölni, a következő feladat a Baranyamegyei Tanács VB. illetékeseivel való megbeszélés volt. Felkerestem tehát Vértes Tibor elvtársat, a megyei -tanács vb. titkárát, hogy az ő támogatását megnyerjem a fent emiitett járási költségvetési előirányzatok pénzügyi jóváhagyásához. Vértes elvtársban rendkivül megértő, segitőkész emberre találtam, aki számos elfoglaltsága közepette is szívügyének tekintette a járási központi irattárak megvalósításának gondolatát. A későbbiekben igen hathatós gyakorlati segítséget nyújtott és nyújt mind a mai napig ezen a téren. Hasonló megértéssel találkoztunk a megyei tanács igazgatási osztálya részéről, különösen annak vezetője, Schaffhauser István és Székely Gizella főelőadó személyében. Ennek a segítőkészségnek meg is volt az eredménye. A megyei igazgatási osztály a járási igazgatási osztályvezetőket és előadókat, a megyei vb. titkár pedig a járási vb. titkárokat hivta össze megbeszélésre ebben az ügyben. Különösen az utóbbi bizonyult igen hatásosnak. Ezen az értekezleten felolvasásra kerültek azok a jegyzőkönyvek, amelyekben a járási vb. titkárok Írásbeli kötelezettséget vállaltak a központi irattárak számára helyiség és tároló eszközök biztositására. Ha volt is a vb. titkárok egyikében-másikában korábban olyan szándék, hogy a jegyzőkönyvben foglaltakat nem veszik komolyan, most felettes hatóságuk jelenlétében nem tehettek egyebet, mint megerősítették a levéltárnak korábban tett ígéretüket. A megyei vb. titkár pedig az összes járások nevében kijelentette, hogy a megállapodás nem lehet puszta Ígérgetés, hanem azt külön-külön minden résztvevő be fogja tartani. A határidők azonban különbözőek voltak, annak megfelelően, ahogyan a járási vb. titkárok megítélték saját helyzetüket, s az irattár létesítésének lehetőségét, így ezen az értekezleten már nagyjából kialakult az a kép, amely később a mi munkánk megszervezésének alapja lett, ti. hogy az év első felében három járás vállalta az irattár felállítását /pécsváradi, sellyei, mohácsi/, az év második felében ismét három /szigetvári, pécsi és sásdi/, míg a hetedik, a siklósi csak a következő év folyamán, építkezéssel tudja az irattár felállításának problémáját megoldani. Nyíltan meg kell mondanunk: az, hogy ezek az ígéretek felelősséggel teltek meg és be nem váltásuk lehetetlenné tétetett, nem a mi érdemünk, hanem a megyei vb. titkáré, Vértes Tibor elvtársé. Mi csak annyiban járultunk ehhez hozzá, hogy felszínen tartottuk a problémát és csökönyösen visszatértünk rá akkor is, amikor a későbbiek során itt-ott ellanyhulni látszott a dolog. A járási irattárak állapota. Az első három járás között, amely a központi irattár felállítását vállalta, kettőnek /pécsváradi és sellyei/ megfelelő irattári helyiség állt rendelkezésére. Ezeknél csak az állványozás feladatát kellett megoldani. A pécsváradi esetben az irattár addig kihasználatlanul álló falsíkjait és belső terét kellett beépíteni, a sellyei irattár állványzata viszont annyira megrongált, hiányos és használhatatlan állapotban volt, hogy itt az állványzat teljes'kicserélését határoztuk