Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Oltvai Ferenc: A területi levéltárak iratainak felhasználása a mezőgazdaságra vonatkozó kutatásokban / 3–18. o.

- 12 adottsáí 3. ta^KUtu. uau • ü/j UAŰÖU,Q íion, vajímciciicucu — XX Cgö BOWWWJ üaiVflKUUf fi?V9ftCWPIfCU| Konipolton, Nyíregyházán és Szegeden - szervezett csoportok, s a Keszthalyl és mosonmagyaróvári mezőgazdasági akadémia keretében működő egy-egy tájikutatásí osztály dolgozói - a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági üzemtani Intézetének irányításával - egységes elvek és módszerek szerint végzik ezt a nagyjelentőségű munkát. Minden községben megvizsgálták a termelést befolyásoló természeti adottsáf

okat és közgazdasági tényezőket. Kiterjed ez a vizsgálódás a terület fekvésére, a omborzati viszonyokra, az időjárásra, a tálai összetételére és hasznosíthatóságára, a vízgazdálkodás helyzetére stb. A termelési vonatkozású adatokat az 1931-40. és az 1951-60. évek átlaga és évenkénti alakulása alapján dolgozzák ki.Az időjárási tényezőket 60 év megfigyelési adataira támaszkodva elemzik. A mezőgazdasági termelésre közvetlenül ható közgazdasági tényezők körében részletesen vizsgálják a terület megoszlását a gazdaságok száma és üzemnagysága szerint, továbbá a népesség alakulását a település szerkezetét, a munkaerőellatottsá?ot a gépesítést, a közlekedési viszonyokat, az értékesítést a feldolgozás meneét, valamint az ipar helyzetét. A növénytermelés és az állattartás helyzetét, hozamait, területi arányait 1951-57-re és 1960-ra vonatkozóan elemzik, s összehasonlítják az 1931.évek adataival is. Az említett és hasonló összefüggések alapján megállapítják, hogy a termelés jelenlegi szerkezete mennyire felel meg a természeti és közgazdasági adottságoknak, miféle aránytalanságok tapasztalhatók, 3 milyen lehetősegek kínálkoznak a termelés fejlesztésére. Több változatban javaslatokat készítenek arra, hogy az íl.lető község adottságait miképpen lehet legeredményesebben hasznosítani. i -» A T^f^í elemzéseket és javaslatokat tartalmazó Írásbeli anyag mellett gyakorlati talaj ismereti, talajhasznositási, az öntözés lehetőségeit is feltüntető vízgazdálkodási, s ahol szükséges, szőlőtelepítés! és erdősítési térképet is készítenek minden községről. A teljes területi feldolgozást eddig 989 községre, kereken öt és fél millió hold területre vonatkozóan fejezték be. Jóval előbbre vannak az egész munkán belül a talaj térképezéssel. A térképezésre váró mintegy 16 millió holdnyi területről mar,elkészültek a talajtérképek. A tervek szerint 1962-ben és 1963-ban nem csupán a^meg hátralevő talaj térképeket készítik el. hanem a statisztikai, a meterológiai es a vízügyi adatokat is feldolgozzák és átadják az ország minden községében. ről s A tájkutatás elsődleges haszna az, hogy a termelőszövetkezetek a községükzóló alapos és részletes elemzések, s a térképek segítségével az adottságoknak sabban, eredményesebben dolgoznak azóta, hogy rendelkezésükre állnak a tájkutatók Ól "hol Vi TrnmV'SI + arlo+nlr + n-rlrór>r»lr által kimunkált adatok, térképek. A fentebb közölt feladatok közül számosat levéltári dokumentumokkal tudunk támogatni. Nem járunk teljesen töretlen területen ezen a téren. Tudunk róla, hogy kezdeményezések történtekül, a vízgazdálkodási és vízszabályozási feladatokat ellátó szervek több folyamszakaszon, patak, tó- és csatorna mederrendezésére, gátépítésre, vizlecsapolásra, mederkarbantartásra vonatkozóan használtak fel régi iratokat. Az ivóviz ellátás megjavításával foglalkozó szervek az ártézikutakra,forrásvizekre, régi törpevizmüvekre igényeltek és használtak fel iratokat. Levéltári anyagból kerültek elő a régi hőforráskutatások iratai, és a metángáz szolgáltatás tervei. Az erdőgazdasági szervek kérésére a levéltárosok erdészeti üzemterveket,fásítási terveket, erdőtérképeket, faállomány felméréseket kutattak fel és értékes adatokat szolgáltatok egyes vidékek gyümölcstermelési és kertészeti kataszterének összeállításához is. Mindezek azonban szórványosan és nem tervszerűen feltárt működés eredményeként jöttek létre .Mind a levéltárosok,mind a mezőgazdasági szakszervek számára a Szovjetunió gyakorlata adhat példát, ahol 1954-60 évek közötti időszakban a levéltári intézmények egyik legfontosabb feladata a feltárás volt. Az adatokról az érdekelt minisztériumokat, hivatalokat, szervezeteket, vállalatokat, tudományos intézeteket tájékoztatták. A munka folyamán a mezőgazdaság egész területéről feljegyzéseket szolgáltattak, amelyeket fel is használtak. Kidolgozták az iratanyag feltárási tematikáját az ország összes levéltáraira vonatkozóan. Szoros kapcsolatot építettek ki az érdekelt intézményekkel, és megtalálták a munkaszervezés formáit.