Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Oltvai Ferenc: A területi levéltárak iratainak felhasználása a mezőgazdaságra vonatkozó kutatásokban / 3–18. o.

"* V •" töltése létesítésére, fenntartásukra, a két folyó árterének kialakítására, az ártéri járulékok fizetégér© találhatok adatok. Mezőgazdaságunk előtt álló egyik legfontosabb kárdós az öntözés. Az Alsó Tiszavidéki Vizügyi Igazgatóság /Szeged/ terve szerint az öntözés céljára 70.000 kh. területet kell igénybevenni. Ennek legnagyobb része a Tisza és a Maros.vízgyűjtő területére esik. Nincs még eldöntve a Tisza következő megépítendő vízlépcsőjével kapcsolatban a tiszai medertározás helye. Nincs még eldöntve, hogy a III. vízlépcső hol kerül elhelyezésre, valószinüleg Szentes és Lakitelek között. Felmerült az az elképzelés, hogy Csongrád fölött igénybeveszik a Tiszának az Alpári-öblözetben lévő természetes medrét és ezzel mintegy 150 millió köbméter viz kerülne tárolásra. Az öntözés fejlesztése érdekében megvalósítandó a szarvasi Holt Körös mederrendezése és annak továbbfejlesztése is. Levéltáraink előtt tehát a folyammeder térképek és egyéb dokumentációk szolgáltatása terén felmerülhető feladatokat mi sem bizonyitja jobban, mint a fentebb közölt öntözési és mederrendezési terv. 2./ Az alsóbb bíróságok irataiban elsősorban a tagosítás! eljárások iratai jönnek számításba. Az eljárás során az osztályozási és a becslési munkálatok alkalmával a dűlőket minőségi osztályonként állapították meg. Mintaföldeket próbaásások segítségével minősítettek. Megállapították, hogy az egyes birtoktipusok /törpeüzemek, kisüzemek, középbirtokok/ mely dűlőbe legyenek elhelyezve. Az eljárás során legelőkiigazitásra és kimérésre is törekedtek. A bírói Ítéletben dűlőnként, azonbelül sorszám szerint nevezték meg a birtokokat. A gazdasági felügyelőknek a tagosítás körében a becslés, az üt és árokhálózat felülvizsgálata, a jogorvoslatok folyamán szakértői közreműködés a feladata. Általában az egész eljárás során ügyelniök kellett arra, hogy a mezőgazdasági szempontok érvényre jussanak és a tagosítás elérje tulajdonképpeni célját, a többtermelést. Bírósági iratainkban tehát az egyes községek határában végzett tagositási iratokra, nemkülönben a gazdasági felügyelők irataira, éppen a tagosítás pontosságára való tekintettel, ügyelnünk kell. 3./ A növényeg

észségügyről átfogó, egységes törvényt nem alkottak. A mezőgazdaságról és mezőrendészetről szóló 1894. XII.te. alapján a földmüvelésügyi miniszter számos rendeletet adott ki, amelyek a kártevők elleni védekezést, illetve irtást kötelezővé tették. /Pl. vértetük, almamoly, kukoricamoly, pézsmapocok, zsizsik, mezeipocok, gabonaüszög, sáskajárás, burgonyabogár stb. elleni védekezés.Aülön törvények rendelkeznek gyümölcsösök kártevőinek az irtásáról. Az ilyen ügyek iratait minden közigazgatási fokozaton meg lehet találni levéltárainkban. 4./ Különleges védekezőszereket előállítani és forgalombahozni csak a földmüvelésügyi miniszter engedélyével szabad. Állati és növényi kártevők elleni védekezés végrehajtásához csak a földmüvelésügyi miniszter által időről-időre kiadott jegyzékben felsorolt védekezőszereket szabad használni. Törvényhatósági irataink nagy tömegével tartalmazzák ezeket az engedélyezési iratokat. 5./ Fais

kolai termesztvényt csak olyan telepről vagy lerakatból szabad for galomba hozni, amelyeket a növényegészségügyi szolgálat megvizsgált és növényegészségügyi igazolvánnyal látott el. Szegeden a Kolauch-féle faiskola irataiban a vállalkozás által forgalomba hozott gyümölcsfaféleségekre az ügyfelek által történt megrendelések iratai találhatók. A törvényhatóságok irataiban a forgalombahozásra találhatók engedélyokiratok. 6./ A felszabadulás után alakított mezőgazdasággal foglalkozó szervek közül a termelési bizottságokra utalunk. Minden községben, járásban és megyében termelési bizottságokat alakítottak a 22.500/1945. FM.sz. rendelet alapján. A bízott-