Levéltári Szemle, 12. (1962)
Levéltári Szemle, 12. (1962) 2. szám - FIGYELŐ - Bélay Vilmos: Szovjet tanulmány a térképészeti források kiadásának módszeréről / 120–123. o.
- 120 SZOVJET TANULMÁNY A TÉRKÉPÉSZETI FORRÁSOK KIADÁSÁNAK MÓDSZEREIRŐL 1 ^ A múlt térképészeti alkotásai fontos források mind a kartográfia és általában á földrajztudomány története, mind magának a történeti folyamatnak tanulmányozása szempontjából. A forradalomelőtti orosz és a szovjet archeográfia művelői jelentős tapasztalatokat szereztek a kartográfiai források kiadása területén, de ma mégis megállapítható, hogy nem eléggé ismertek még a szakemberek körében sem ezek a tapasztalatok. Az iratkiadással foglalkozó módszertani segédkönyvek és szabályzatok sem foglalkoznak a térképészeti források kiadásának problematikájával. Még az archeográfiai módszertani segédlet sem tesz különbséget kartográfiai forrás és ma készült "történeti térkép" közt, tehát a konkrét példával élve, a kétszáz évvel ezelőtt rajzolt, a levéltári iratok közt fekvő térkép, vagy vázlat és a történész által manapság rekonstruált, illusztráció céljait szolgáló vázlat közt. A kettő közt valójában igen nagy a különbség. A tanulmányozott korszakban keletkezett térképészeti anyag tulajdonkép forrásanyag , a források tanulmányozása alapján készített történeti térkép grafikai formában kifejezett feldolgozás. Az alábbiakban nem lesz szó történeti térképekről, amelyek készítésének természetesen megvannak a maga speciális módszerei, csak térképészeti anyagról Aartokgáriai dokumentumokról/. A térképészeti anyag tanulmányozásával kapcsolatos terminológiában még nincsen meg a szükséges összhang és következetesség. Különbséget kell tenni speciális és földrajzi térképek, tervrajzok, atlaszok, és a térképkészítés elsődleges grafikai dokumentumai /pl. vázlatok, légi felvételek stb./ közt. A XVI-XVII. századi térképek és alaprajzok még nem készültek matematikai megalapozottsággal. Jellemzi egyébként még a kartográfiai anyagot, hogy tartalmát grafikai és művészi eszközök/valamint irás együttesen fejezik ki. A grafika - beleértve az egyezményes jeleket - az ábrázolást mennyiségi és minőségi jellemzéssel kiegészítő feliratok egészükben olyan befejezett alkotást adnak, amely viszonylag kis terjedelmű, mégis rendkivül tartalmas. Történeti forrásértékük mindenekelőtt abban rejlik, hogy segítségükkel olyan pontosan meg lehet határozni a történelmi folyamatok vagy események helyét, ahogyan még hosszas szóbeli leirással sem lehet. Az archeográfiai gyakorlatban sürün alkalmazzák a térképészeti publikálást - vagyis a kartográfiai anyag reprodukálását; A különböző rendeltetési kiadványokban természetesen igen változatos a publikációk formája is. A kartográfiai publikáció különféle kapcsolatban állhat azzal a müvei, amelyben kiadásra kerül. Legelterjedtebb az analitikus és az illusztratív forma. Akkor nevezik analitikusnak, ha részletes elemzéssel, forráskutatási jelentőségű magyarázattal van ellátva.Illusztratívnak pedig akkor nevezik, ha a tanulmány szövege nem elemzi, nem Írja le rész-v letesen a térképet, csak kiegészítő, segítő jelentősége van annak A tematikus publikálás egy meghatározott kérdésre, vagy konkrét földrajzi-területi fogalomra vonatkozóan közli adatait /pl. "Nagy orosz földrajzi felfedezések", vagy "Moszkva XVII. századi térképei"/. • v A oikkirék megjegyzik, hogy bár igen sokoldalúak » «***"•£,"W^t likálásának formái és tipusai, mégsem alkalmazzák azokat eléggé a kuldnféle torténeti feldolgozá sokban. Különösen a gazdaságtörténeti tanulmányok esetében feltüní *SU. Goldenberg - O.K. Medusevszkaja: A térképészeti források kiadásának módszereiről. /Isztorioseszkij-Arhir, 1961.Nr.4. 193-205 old./
