Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 2. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL - Schneider Miklós: A Szentesi Állami Levéltár állandó kiállításának tapasztalatai / 71–76. o.

- 72 ideig, legalább 10-12 hónapig fog maradni. A tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy az érdeklődés ennyi ideig fenntartható. Ugyancsak a tapasztalatok erősítették meg azt is, hogy helyes volt az állandó kiállitás anyagának történeti periódusok szerint való beosztása. így ugyanis a kiállítások látogatóinak jelentős részét kitevő tanulóifjúság az itt látottakat jobban fel tudja használni, az iskolában tanult anyag elmélyítésére, mint egy bizonyos témára vonatkozó kiállítási anyagot. Miután eldőlt a kiállitás anyagbeosztásának a kérdése, sor kerülhetett az anyag összeválogatására. Már eleve nem tűztük ki célul, hogy minden egyes korszakhoz a legjellemzőbb dokumentumot válasszuk ki, hanem azt, hogy lehetőleg mutatós, a kívülállók érdeklődésére számot tartó iratok kerüljenek kiállításra. Az anyaggyűjtést megkönnyítették a korábbi tervmunkák során készített feljegyzések, cédulák, tematikai regiszter. így lehetővé vált, hogy meglehetősen sokrétű ós - mint a hozzászólók megállapításaiból láthattuk - érdekes anyagot gyűjtsünk össze a kiállítások céljára. Ezután került sor a kiállitás "forgatókönyvének" az elkészítésére. Ez tartalmazza röviden a kiállitás tárgyát, célját, a dokumentumoknak a tárlókba való szétosztási rendjét, valamint a kiállított dokumentumokat kisérő regeszták szövegét. A szövegeket ugy igyekeztünk összeállítani, hogy a dokumentum tárgymeghatározásán túlmenően alkalmas legyen ismeretközlésre is. Pl. a feudáliskori anyagot bemutató kiállításban a kiállított országgyűlési törvénykiadás mellé /l.sz.melléklet 6.szám/ a következő szöveg került: "Az országgyűlések hozták a törvényeket. Ezeknek egy-egy nyomtatott példányát megküldték az egyes megyéknek. Az itt látható . nyomtatvány az 1741. évi országgyűlési törvénycikkeket tartalmazza, Mária Terézia királynő aláirásával és pecsétjével." Miután az egyes kiállítások elkészültek, értesítést küldtünk a város és a járás iskoláit irányító szerveknek /tanácsok művelődésügyi osztályai/, valamint külön a középiskolák igazgatóságának, melyben felkenik őket, hogy tegyék lehetővé a kiállitás csoportos látogatását. Ezen kivül a helyi sajtóban is közleményt jelentettünk meg, mely esetenként hirt adott a kiállitás anyagának cseréjéről, sőt eddig már két esetben bővebb riportot is készítettek a levéltár állandó kiállításáról. A propaganda azt eredményezte, hogy a kiállításoknak: szép számmal voltak ós vannak is látogatói. Az eredeti elgondolást, mely szerint a kiállitás a levéltárlátogató csoportok számára lett volna rendezve, már régen túlhaladtuk és sokan bejönnek a kiállítást megnézni, anélkül, hogy a levéltár után érdeklődnének.ís éppen ez mutatja többek között az eredményességet, hogy aki bejött megnézni állandó kiállításunkat, ugy távozik, hogy fogalmat alkotott magáról a levéltárról is.A kiállítást több mint 3000 felnőtt és diák tekintette meg. A kiállítások látogatóinak többsége a város közép- és általános iskoláinak tanulóiból tevődik össze. A diákok általában csoportosan, tanári vezetéssel jönnek. Általános gyakorlatként az alakult ki, hogy a levéltár részéről csak a vezető tanár kap közvetlen tájékoztatást, aki aztán maga vezeti végig tanulóit az anyagon. Az egyes csoportok különféle módszerekkel tekintik meg a kiállítást. Vannak, akik egyénileg, közös irányítás nélkül nézik a kiállított dokumentumokat,más csoportok /ós ez a jobb!/ közösen olvassák a magyarázó szövegeket /esetenként az egyes érdekesebb dokumentumok szövegét is/. Egyes tanárok kiegészítő kérdéseket tesznek fel tanulóiknak, melyek segítségével a tanult anyaggal tudják a látottakat összekapcsolni. Néha a kiállitás megtekintését követő órán beszámoló röpdolgozatot is iratnak a tanulókkal. Az egyes kiállításokat elsősorban azok az osztályok tekintették meg, me-