Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Gyimesi Sándor: A levéltári középkáderek képzésének kérdéséhez / 25–27. o.

- 2? jgalását viszont nem tartjuk as alapfokú képzés anyagához tartozónak. Részben speciális, a levéltári munka egészét nem érintő voltuknál fogva, részben mert ellátás suk mélyebb szakismeretet igényel^mint amennyit egy általános képzés keretén belül adni lehet. Elsajátításuk a középkáderképzés második fázisában történne. A specializálódásnak néhol már most is, távlatilag pedig mindenütt jelentkező szüksége ugyanis azt kivánja, hogy a valamennyi középkáder számára kötelező alapképzés után a levéltárak tényleges szükséglete által megszabott és a személyi ellátottság engedte kereteken belül az egyes dolgozók szaktanfolyamokon vennének réazt. Ilyen tanfolyamot elsősorban a gazdasági szervek, vállalatok ügymenetét, iratfajtáit, irattári rendszereit stb. felölelő témából kellene tartani. Az üzemek, pénzintézetek iratai ós ügyvitele tér el ugyanis leginkább a többi irattermelő szervétől, s tapasztalatunk szerint levéltárosaink is ezeket ismerik legkevésbé. Egyre növekvő mennyiségük - részben begyűjtött anyagban, részben irattárellenőrzósl területen - több levéltárban már is indokolná egy személy ilyenirányú specializálódását. Hasonlóképpen lehetne feudáliskori anyaggal, a tanácsrendszer irataival stb. foglalkozó szaktanfolyamokat tartani s a könyvtári és anyakönyvi- munkák ellátására kiszemelt dolgozók ugyancsak igy nyerhetnének kiképzést. A képzés harmadik fázisát az jelentené, hogy a dolgozók az alapvető levéltári szakirodalmat állandóan figyelemmel kisérve,a levéltári elmélet és gyakorlat ujabb eredményeivel megismerkednének s ezekről időnként beszámolót, illetve konzultációt tartanának. Ide lehetne sorolni a tervben kitűzött közvetlen feladatokkal kapcsolatos részletesebb ismeretek elsajátítását is. /Például jelenlegi munkánknak megfelelően a Horthy-korszak hivataltörténetével, közigazgatási rendszerével stb. való foglalkozást./ A képzés szervezeti formáit illetően az első két fázist országosan egységesen, a harmadikat - a dolog természetéből fakadóan - levéltáranként eltérően, azokon belül kellene megszervezni. E téren talán haszonnal járna az állami könyvtári hálózatban kifejlesztett képzési rendszer tanulmányozása és tapasztalatainak felhasználása. Szervezeten kivüli formaként igen hasznosak lennének a tapasztalatcserék is, esetleg a dolgozók néhány napos cseréje formájában. Az Országos levéltár munkájával való megismerkedés - különösen a levéltári technika szempontjából pedig szinte elengedhetetlennek látszik minden dolgozó számára. Végül hasznosnak látnánk egy továbbképzéssel foglalkozó ankét összehivasát is vagy pedig a levóltárvezetői konferenciák egyik napirendi pontjául beiktatni e kérdések megvitatását*