Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Hozzászólások / 53–72. o.

- 71 - • kell ezeket az iratképző szerveket felkeresni, hanem sok esetben többször is; amikor instruálni kell a selejtezés beindítását és a selejtezés befejezése után a munkát is le kell zárni, illetve ellenőrizni. A területi levéltárak eddig is támogatták a KGL munkáját vidéken, mi közelebbről Pécsett és Komlón. Szivesen segitjük jövőben is és ilyen összefogással anyagilag is olcsóbbá tudjuk tenni a KGL vidéki ellenőrző munkáját. Végül még a tárgyi csoportosítás kérdését szeretném érinteni. Ugy látszik, a kutatási érdek ismét előretolta a tárgyi csoportosítás problémáját, Szedő elvtárs a beszámolóban határozottan leszögezte, hogy a levéltárakban napirendre kell tűzni a tárgyi csoportok szerinti átrendezést. A kaposvári kiskonferencián néhány évvel ezelőtt még én is azon az állásponton voltam, hogy kutatható állapotban lévő levéltári fOndjaink és állagaink eredeti regisztraturái őrzési rendjét fenn kell tartani. Kaposvárott akkor olyan általános állásfoglalás alakult ki, hogy még a teljesen rendezetlen fondok rendezésénél is ragaszkodunk a proyeniencia elvéhez, ha egyáltalán lehet séges az eredeti rend helyreállítása és megvannak a segédletek. Szocialista szempontból helyesnek kell tartanunk azt a törekvést, hogy a levéltári munkában is mindent a gyakorlatnak rendeljünk alá. A levéltári anyag a kutatókon keresztül kerül kapcsolatba a gyakorlattal, munkánkba tehát a legfőbb gyakorlati szempont a kutatók lehető legjobb kielégi-r tése. A kutatók érdekét szolgálja, ha a tárgyi csoportosítást keresztül tudjuk vinni. Nem kétséges, hogy igen sok munkaidőt fog igényelni. Különösen a nagyobb fondoknál igen tervszerű és módszeres munkát kell majd végezni. Legalább három főszempontra ügyelnünk kell majd az átrendezésnél: 1.NÜ9«1^ hogy kutathatatlanabb legyen az anyag az átrendezés után, mint előtte volt. 2. A tárgyi csoportokat olyan körültekintően alakítsuk ki, hogy a kutatók legszélesebb skáláját kielégítse. 3. Az átrendezéssel ne váljanak feleslegessé a fondok és állagok régi segédletei, hanem azután is használhatók legyenek. Megkönnyítené a jövőbeni levéltári munkát, ha a tanácsok és általában az iratképző szervek már maguk is tárgyi csoportok szerinti irattározást folytatnának, s igy kerülne be az anyag a levéltárakba. Ezt az elgondolást szolgálhatta volna a megszüntetett csopottszámos iktatási mód, amely ellen mind közigazgatási, mint levéltári részről - főként a kivitelezés és az iratok orizhetosege miatt - meglehetősen sok kifogás merült fel. A tanácsok