Levéltári Szemle, 11. (1961)
Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Hozzászólások / 53–72. o.
- 66 lett volna, ha a kongresszus előtt, vagy éppen most a kongresszuson megismerhettük volna az uj törvénytervezetet! Kérjük és várjuk a LOK-tól, hogy a törvénytervezet elkészülését sürgesse meg. A referátum statisztikai adataiból kiderült, hogy a tudományos besorolású és a raktárkezelői státusban lévő dolgozók aránya, fóleg a fővárosban, a tudományosok javára erősen eltolódott. Ezt bőrünkön érezzük már régóta. Mert mit jelent a gyakorlatban ez az eltolódás? Azt jelenti, hogy egyetemet végzett, tudományos besorolású dolgozóknak huzamosabb időn keresztül kell olyan feladatokat (iratok alapszámok sorrendjében való rendezése, reponálása, mintacsomózása, dekliragasztás, dekliátirás stb. ) végezniök, amelyek egyáltalán nem nevezhetők tudományos feladatoknak. Helyesen állapította meg egyik levéltáros kartársunk, hogy a mi gyakorlatunknak az üzemekben az felelne meg, ha a mérnököket esztergapad mellé állitanák dolgozni. Van-e megoldás? A referátumból megtudtuk, hogy egyelőre, a helyes arány kialakításáig, a levéltárak kötelékéből kivált tudományos besorolású dolgozók helyére raktárkezelőket vesznek fel, Ez kétségtelenül helyes gyakorlat, de nem jelenthet egyedüli kiutat. Fel kellene mérni a személyi állományt és az egyes levéltárakban elvégzendő feladatokat, s helyes összehangolással arra törekedni, hogy az egyes munkák jellege és a munkát végző levéltári dolgozó képesítése közötti ellentét minél kisebb legyen. S elkészítendő volna a levéltárak szabatos, mindenre kiterjedő ügyviteli szabályzata is, amely az egyes kulcsszámokba sorolt dolgozók feladatkörét is pontosan meghatározná. Szedő elvtárs foglalkozott a kétéves levéltárostanfolyammal is. Értékelésével nagyrészt egyetértek, itt is hiányolom azonban a hibák és nehézségek őszinte feltárását. A tanfolyam tematikájában szerepel a polgári korszak levéltártörténete, levéltártani elméleti kérdések tanulmányozása, az 1945 utáni korszak levéltári problematikája, stb. Sajnos e témákról jegyzet vagy kézikönyv nem készült, pedig mindezek az elmaradt kérdések bennünket nagyon is érdekelnének. Ami az anyaggyarapitást, anyagbeszállítást illeti, Szigetvári elvtárs hozzászólásából megtudtuk, hogy mennyi iratmennyiséget és milyen állapotban gyűjtöttek be. Ma már nehéz eldönteni, s nem is kívánom vitatni, hogy a levéltárosok szerint "tűzoltó munkának" nevezett iratbegyüjtési módszer