Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Hozzászólások / 53–72. o.

- 63 1953-54 évben kialakitott rendezési munkaközösség pedig épp a rendezési sémák kialakitását tűzte ki céljául s ennek eredményeképpen néhány séma-terv annakidején a Levéltári Hiradóban is megjelent./ A rendezésnél vitathatatlanul alapszempont az iratanyag keletkezésének, létrejöttének módja. Ha ezt vizsgáljuk, akkor két nagy csoportot különböztethetünk meg: az iratanyag vagy időrendben, azaz az iratképző szerv működése során az egyes iratok keletkezése sorrendjében irattároztatott, akár numerusokkal látták el az iratokat, akár nem. - vagy pedig az iratokat már keltezésükkor meghatározott tárgyi csoportokba sorolták, vagyis az ügyosztályok, a kútfők, a tételek, az alapszámok, illetőleg a közigazgatási alapszámok, vagy csoportszámok rendjeben. A numerikus rendben őrzött levéltári anyagnál döntő szempont a meglévő segédlet használhatóságának elbirálása. A magyar udvari kancellária Acta generalia sorozata numerikus rendben tárgyilag a lehető legeltérőbb iratokat foglalja magában, minthogy azonban kitűnő mutatók állnak rendelkezésünkre, ennek a numerikus rendnek felbontását szükségtelennek tarthatjuk. Nyilvánvaló azonban, hogy ott, - mint pl. egy birósági fondunknál, - ahol a segédletek semmitmondóak, (csak a vádlott, a peres fél nevét s a tárgynak egészen általános jellegét adják meg, pl. : bűnügy, gyilkosság, stb. - amely megjelölés nem egy esetben hatóság elleni erőszak kapcsán munkásmozgalmi adatot is tartalmazhat), nem elégedhetünk meg a numerikus rend fenntartásával, hanem vagy át kell rendeznünk az anyagot tárgyi csoportokba, vagy pedig a mutatókat ki kell egészítenünk, tárgyi-tematikai feltárást kell végeznünk. így tehát numerikus, vagy időrendben irattározott anyag - kivéve a gyűjteményeket, melyek, ha fondokra nem bonthatók, csak kronologikus rendben őrizhetők, - megfelelő segédlet hiányában az eredeti rend felbomlása esetén nemcsak nem állitható abba vissza, hanem amint erre lehetőségünk van, az ilyen rendben lévő anyag tárgyi csoportosításba rendezendő át. Ott, ahol az iratokat keletkezésükkor tárgyi csoportokban irattározták, a rendet - ha nem is tökéletes, - fenntartandónak véljük. Ha ilyen anyaghoz készült segédletek használhatatlanok, hiányosakká váltak, vagy éppen megsemmisültek, pótlásuk raktári áttekintő jegyzék (repertórium) készitésével megoldható feladat. A rendezési sémák kialakításának kérdésében - mint mondottuk - eltérőek a vélemények. Vannak, akik a rendezési sémáknak azért ellenségei, mert