Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Hozzászólások / 53–72. o.

- 54 a proveniencia elvének alkalmazására, az eredet-egységek helyreállítására törekedett. Eközben a magyar levéltárosok nem egyszer túlzásba is estek: lényegében a regisztratura-elvet vallották, s az eredeti irattári rendet állították vissza vagy őrizték meg olyan esetekben is, amikor pedig az a létrehozó szerv funkcióit egyáltalán nem juttatta érvényre. Az elmúlt tiz évben « külföldi, elsősorban szovjet tapasztalatok nyomán - a levéltári kérdések elméleti tisztázása .terén lényegesen továbbhaladtunk s kialakult egy olyan szemlélet, amelyet fond-szemléletnek nevezhetnénk. Ez a fondokat, mint tulajdonképpeni eredet-egységeket tekinti a fó egységeknek, amelyek mellett a levéltárak és állagok, mint kevésbé szerves egységek, a levéltári anyag felépítése, tagolása szempontjából kisebb fontosságúak. A levéltárak és állagok létrejötte esetlegességektol függ, a bizonyító funkció egyedül a fondok sajátja. A levéltáros legfőbb feladata tehát, hogy a fondoknak, mint szerves egységeknek belső szerkezetét kifejezésre juttassa, felfedje azokat a funkcionális összefüggéseket, amelyeket az állagok néha elvágnak, s amelyek felismerését az összetett levéltárak gyakran megnehezítik. A,fonaszemlélet azáltal, hogy a funkcionális összefüggéseket az irattárakban, vagy levéltárakban kialakított mesterséges összefüggéseknél fontosabbnak tartja, magasabb szinten juttatja érvényre a proveniencia elvét, és egyben a pertinencia elvének fokozottabb érvényre juttatását is lehetővé teszi. A következőkben csupán egyetlen területen, a segédletkészítés terén szeretnők megvilágítaniaündszémlelet érvényre juttatását. Az alapleltárak készítése még a szemléletbeli változás bekövetkezte előtt indult meg. Ennek megfelelően az alapleltárak az egyes levéltárak anyagát állagokra bontva taglalják, s az egyes fondhoz tartozó állagokat általában nem fűzik közös egységbe. Ha a sokszorosításban közreadott alapleltárakat vizsgáljuk, ezen a téren is bizonyos fejlődést állapithatunk meg, a kamarai levéltár alapleltárától, amelynek szerkezete a fond-egységeket még nem juttatja világosan kifejezésre, a legutóbb megjelent s a Fővárosi Levéltár anyagáról készült kötetekig, amelyek szerkezetileg már a fondokra is tekintettel vannak. Az alapleltárak azonban mindvégig megőrizték a műfajnak azokat a tulajdonságait, amelyek miatt csak ideiglenes jelentőségüeknek tekinthetők: igazat kell adnunk annak a véleménynek, amely szerint