Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Padányi Gulyás Gyuláné: A levéltár a nemzetközi életben: a levéltárak és a nemzetközi jog ; nemzetközi együttműködés és a levéltárak ; a levéltárak és a nemzetközi és kormányközi szervek: R. H. Bautier referátuma a varsói Kerek Asztal Konferencián / 79–140. o.

- 110 az USA, Dánia, Hollandia és Svédország. Amint valamely dokumentum titkon elhagyta az ország területét és illegális eladás utján külföldre került, a levéltárigazgatás vajmi ne hezen szerez erről időben tudomást, s megfelelő, hatékony intézkedések tételére is alig van módja. Elképzelhető ugyan, hogy kétoldali egyez,mények utján két állam kölcsönösen érvényesítse jogait, akár közvetlenül, akár pedig annak az országnak levéltárigazgatósága közbejöttével, amely országban az értékesités történt. Ez a megoldás azonban egyelő re nem látszik keresztülvihetőnek, hiszen a legtöbb állam az efféle egyezményben függetlensége feladását látná. Van azonban más, megvalósítható megoldás, éspedig az, amelyet Spanyolország s egyben Jugoszlávia is ajánl: a gyümölcsöző nemzetközi együttműködés szellemében valamennyi ország levéltári intézménye automatikusan adjon tájékoztatást mindazokról a dokumentumokról, amelyek árverésre vagy könyvárusi forgalomba kerültek, s amelyek más országok története szempontjából érdekesek lehetnek. De hozzák nyilvánosságra, sorolják fel elsősorban azokat a fondokat, amelyekről feltehető, hogy engedély nélkül, sőt esetleg közgyűjteményből történt lopás utján kerültek külföldre. Ha ilyen azonnali értesitést kapnak az illetékes hatóságok, akkor egyrészt módjukban áll tüstént vásárlóként jelentkezni, vagy pedig közbelépésükkel megakadályozni a vásárlást, esetleg pénzügyi, vámügyi megtorló intézkedésekkel sújtani a felelős személyeket. Itt mondja el Bautier, hogy a fentebbiekben már emiitett Diderotkéziratok külföldre csempészéséről egy idegen állampolgár tájékoztatta a Francia Levéltárigazgatóságot, s hogy a francia állam csak hosszas alkudozások árán tudta azokat visszaszerezni. A párizsi Archives Nationales ban, amidőn ő saját személyében dokumentum-beszerzéssel volt megbízva, többizben értesitette külföldi kollégáit, ha csempészett iratanyagra bukkant, vagy például felhivta spanyol és olasz kollégái figyelmét olyan, eladó fondókra, amelyek a spanyol vagy olasz történetírást érdekelhettek. Meggyőződése, hogy a varsói Kerekasztal Konferencia résztvevői egymás között - akár magán-, - akár hivatalos jelleggel - egyfajta levéltárügyi "nemzetközi rendőrség"-et fognak szervezni, s ez bizony mind a levéltárügy, mind a történetirás szempontjából rendkivül gyümölcsöző ]esz.