Levéltári Szemle, 11. (1961)
Levéltári Szemle, 11. (1961) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Padányi Gulyás Gyuláné: A levéltár a nemzetközi életben: a levéltárak és a nemzetközi jog ; nemzetközi együttműködés és a levéltárak ; a levéltárak és a nemzetközi és kormányközi szervek: R. H. Bautier referátuma a varsói Kerek Asztal Konferencián / 79–140. o.
108 felelően alkalmaztak. A kiviteli tilalmat 1958-ban törvényesen felujitották f a jelenleg uj törvény készül e tárgyban. Hiszen csak nemrég leplezték le s akadályozták meg az osztrák hatóságok egy bonyolult magán-levéltár-eladási ügyletet. Az iratanyag Ausztria története szempontjából felmérhetetlen becsű: a Montenuovo (Neipperg) levéltárról van szó, amely többek között Mária Lujza és a Reichstadti herceg levelezését is magában foglalja. Az osztrák hatóságok idejében közbeléptek és sikerült áthidaló megoldást találniok. Belgiumban az 1960. évi törvény tiltja a nemzeti vagyont képező tárgyak kivitelét; levéltári irat esetében mindennemű engedélyt a belga királyság föle véltárosa adhat. . Franciaországban bonyolult a kérdés. Igaz, hogy az 1938. évi törvény (s ennék 194Q-es végrehajtási utasitása) kiterjesztette a levéltári anyagra is a "Történeti emlékek védelméről" szóló törvény hatályát, A "történeti emléknek" nyilvánított fondok tehát a levéltárvezető engedélye nélkül nem szállíthat ók el. Azonban az eljárásiamig valamely fondot "történeti emlékként" sorolnak be, meglehetősen hosszadalmas és körülményes. így bizony csak igen kevés fond kaphat védelmet. Mindennemű árukivitelhez ugyan engedély szükséges, levéltári anyag eseté- i ben ezt a levéltárnak kell megadnia, — azonban mégis igén sok csalás, csempészés történt, amelyeket lehetetlen volt megakadályozni. Szakértők és kereskedők gyakran megengedik az áruba bocsátott dokumentumok mikrofilmezését. . A Francia Levéltárak Igazgatósága, erélyes lépéssel s minden lehető fegyvert igénybevéve, számos - titokban elhurcolt - fondot szerzett vissza Franciaországnak, mint például Sully (IV. Henrik pénzügyminisztere a XVII. sz a elején) iratait, Diderot (a XVIII. századi neves francia iró) kéziratait, vagy Bougainville admirális levéltárának néhány becses darabját (XVIII. sz.). Izraelben 1929-ben rendeletet hoztak, amely az 1700 előtti régiségek kivitelét, eladását különleges engedélyhez köti. Áz 1955. évi levéltári törvény ezt a rendelkezést a levéltári anyagra is kiterjesztette. Kivételre csak az Állami Levéltár igazgatója adhat engedélyt, a kérdéses dokumentum alapos megvizsgálása és lefényképeztetése után. A fényképet nem hozzák nyilvánosságra, csak ha a dokumentum tulajdo-