Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Padányi Gulyás Gyuláné: A levéltár a nemzetközi életben: a levéltárak és a nemzetközi jog ; nemzetközi együttműködés és a levéltárak ; a levéltárak és a nemzetközi és kormányközi szervek: R. H. Bautier referátuma a varsói Kerek Asztal Konferencián / 79–140. o.

- 98 "dekolonizált" területtel közös történetük becses forrásanyagát, amely az anyaország történetére és népességére is vonatkozik. Vitathatatlan, hogy a függetlenségüket kivivott országok levéltári anyagából a gyarmatosítás korszaka előtti időkre vonatkozó fondok az uj országot illetik. Az sem kétséges, hogy az uj ország mindennapi életének folytatásához szükséges közigazgatási, a népesség jogait biztositó iratokra is az uj, független terület jogot formál. Többnyire tehát az a gyakorlat, hogy a tulajdonjogokat biztositó iratok, a középületek, vasutak, hidak stb. tervei, a telekkönyvi és anyakönyvi iratok, az összeir^si lajstromok a területtel együtt átadatnak az uj kormányzatnak. Sjanos, a hatalomátvétel és átadás nem minden esetben történik egyszerűen és simán, s ennek megfelelően a levéltári anyag átadásának körülményei sem a legideálisabbak. A tengerentúli területek - éppen a nagy távolság miatt - bizonyos, az anyaország politikai hatósugarában müködo "adminisztratív kormányzattal" rendelkeztek, amely kormányzat a politikai, diplomáciai, s gyakorta katonai területen meglehetős autonómiával működött, azonban mindig az anyaország delegátusai utján s annak megbízásából, - s az ilyen természetű iratok közvetlenül az anyaország történetével kapcsolatosajk:, A tisztán katonai hatóságok saját irattárral rendelkeztek, amely a polgári hatóságok anyagától teljesen elkülönült. Ezek az iratok már sokkal inkább a kérdéses terület történetének forrásanyagául tekinthetők. A modern, napjainkra vonatkozó iratanyagban természetesen igen sok olyan természetű irat is található, mely az egykori gyarmatositó hatalom állampolgárainak jogvédelmére, a volt gyarmati területen maradt - anyaországi eredetű - lakosság anyakönyvezésére, stb. vonatkozik, pénzügyi iratok, vagy olyan állami tisztviselők iratai, akik a függetlenségre jutás előtt a gyarmati területen működtek. Az uj ország tisztviselői pedig joggal igényt tarthatnak a rájukvonatkozó s az anyaország ügyviteli irataiban lévő iratokra. Amikor 1950-ben megosztották Indokina levéltárát, Franciaország elismerte Vietnam jogát több fondhoz, igy többek között az ország ügyviteli életéhez szükséges iratokhoz, - viszont megtartotta a saját fennhatósága alatt keletkezett diplomáciai, katonai, politikai iratokat,