Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Padányi Gulyás Gyuláné: A levéltár a nemzetközi életben: a levéltárak és a nemzetközi jog ; nemzetközi együttműködés és a levéltárak ; a levéltárak és a nemzetközi és kormányközi szervek: R. H. Bautier referátuma a varsói Kerek Asztal Konferencián / 79–140. o.

- 95 szakadt el a finn nagyhercegség Svédországtól, s mint autonóm terület az orosz birodalomhoz csatoltatott. Svédország már ekkor kötelezte magát, hogy a finn hatóságoknak visszaszolgáltatja az elcsatolt területek levéltárait. A mai Finn Országos Levéltár anyagának zöme ezidő óta van finn tulajdonban, (a fredrikshamni béke értelmében történt visszaszállítások 1860-ban fejeződtek be), egyes iratok a XVI. század elejéről valók. Az 1830-as forradaloméban kivivott belga függetlenség ( amelyet csak az 1839-i londoni békekötés rögzitett írásba) az 1815-30 évek közötti ügyviteli iratok belga vonatkozású fondjait juttatta a Bruxelles-i levéltár tulajdonába, Ez utóbbi levéltár már a XVIII. század óta fennállott, 1953-ban ujabb dokumentumcsereegyezmény jött létre Hollandia és Belgium között, a pertinencia elv alapján. Norvégia, amely századokon át volt Dániával egyesítve, az 1814es Kiel-i békében Svédországhoz csatoltatott. A svéd és dán levéltárvezetők évtizedekig azon fáradoztak, hogy összeállítsák a Dánia által a svédeknek kiszolgáltatandó dokumentumok jegyzékét, s hogy e dokumentumok átszállítása is megtörténjék. Amidőn 1905-ben Norvégia eltépte Svédországhoz fűződő szoros kötelékeit, egyelőre nem volt szó levéltári követelésekről, hiszen az uj norvég állam belső függetlensége és saját levéltára már eddig is megvolt. 1906-ban azonban, majd 1922-ben a norvég állam követelni kezdte a svédektől a stockholmi külügyminiszteri fond norvég vonatkozású állagait, valamint az egyesegyedül Norvégiára vonatkozó szerződések iratait. Svédország ezt a követelést csak 1952-ben teljesítette. Egyébként a dán és norvég levéltárak vezetői 1920-ban kezdeményeztek tárgyalásokat kölcsönös dokumentumcsere érdekében, azon iratokra vonatkozóan, amelyek a d^n-norvég unió időszakából származnak. A történeti kutatás* a két ország nemzeti történetírása érdekét egyképpen szolgálni kívánták ezzel. A századokon át a Kopenhágából adminisztrált Izland 1904-ben Reykjavikba szállítja a központi igazgatási iratait. 1918-ban, amidőn Izland Dániával perszonálunióba lép, mint autonóm állam, bejelenti igényét a régi izlandi levéltárra. Vegyesbizottság tárgyalja az igényt, s 1927-ben ugy dönt, hogy a két ország szempontjából azonos értékű irat-