Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Padányi Gulyás Gyuláné: A levéltár a nemzetközi életben: a levéltárak és a nemzetközi jog ; nemzetközi együttműködés és a levéltárak ; a levéltárak és a nemzetközi és kormányközi szervek: R. H. Bautier referátuma a varsói Kerek Asztal Konferencián / 79–140. o.

- 84 jogait, igazát kereste, s ennek védelmében elhanyagolták a történeti szempontokat. A XVII. és XVIII. századi békék és szerződések levéltári vonat* kozásu klauzulái, - ha nem is mindig világosan és egyértelműen - a pertinencia vagy proveniencia elvét hangoztatják. Legtöbbjük azonban irott malaszt maradt, vagy csak nagyon hosszú idő, néha egy évszázad multán hajtották végre az egyezmények idevonatkozó rendelkezéseit. Sok esetben a szerződő felek semmibe sem vették az Írásba rögzített levéltári jogelveket. A XVIII. század közepén találkozunk először a nemzetközi levéltári jog történetében a közérdekű iratok, valamint az uralkodó személyes jellegű iratai fogalmának elhatárolásával. Az 1736. évi bécsi egyezmény Ausztria és Franciaország között, "családi iratokat' emlit, "házassági szerződéseket, végrendeleteket", amelyeket a Lotharingiából távozó Ferenc herceg - Mária Terézia férje - magával vihet, a gyakorlatban azonban igen tágan értelmezték az iratok személyes jellegét, s külügyi vonatkozású iratokkal együtt igen sok szigoruanvett személyes dokumentumot is visszatartottak a levéltárban. Egyébként a kabinetirodáké iratanyagára a XVIII. és XIX. században általában ez a gyakorlat érvényesült: a területátengedések kapcsán az ilyen természetű anyagokban általában semminemű ír átválogatás, iratkiemelés nem történhetett. A nemzetiségi elvet először csak a Varsói béke (1775) tükrözi, amely Lengyelország első felosztása után a lengyel köztársaság és Mária Terézia között köttetett, A lengyel levéltárakat a szerződés eredeti helyükön hagyja, kiköti azonban, hogy mindkét fél megbízottakat küld ki a kérdéses levéltárak átvizsgálására. A leválasztható iratokat eredetben megkapja a lengyel köztársaság, a visszamaradó iratanyagról pedig egyéni kérelmekre, díjazásért, hiteles másolat készíthető. A francia forradalom idején, sőt a napóleoni időkben sem tisztázódott a proveniencia vagy a pertinencia elve egyedüli alkalmazásának kérdése: az előbbi szerint az iratok őrzési, keletkezési helyükön maradtak, az utóbbi felfogás viszont nem volt tekintettel az őrzési helyre, hanem a területi vonatkozást tartotta döntő szempontnak. Esetenként hol