Levéltári Szemle, 11. (1961)
Levéltári Szemle, 11. (1961) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Padányi Gulyás Gyuláné: A levéltár a nemzetközi életben: a levéltárak és a nemzetközi jog ; nemzetközi együttműködés és a levéltárak ; a levéltárak és a nemzetközi és kormányközi szervek: R. H. Bautier referátuma a varsói Kerek Asztal Konferencián / 79–140. o.
- 81 grófság örökösnojével kötött házassága révén a grófság levéltárát csatolták az "Okmányok'kincsestárához"), s például 1286 után, amidőn bizonyos francia földterületek az angol királyra szállottak, ezekre a birtokokra vonatkozó jogbiztositó okmányokat kiemelték a párizsi Okmánytárból és átadták az angol megbizottaknak. Nevezetes dátum 1328: Franciaország királya lemond Navarra trón járói, s ugy rendelkezik, hogy az Okmánytárból vissza kell adni Navarra királyának mindazon dokumentumokat, amelyek Navarrában keletkeztek , viszont azokat, amelyek csak navarrai vonatkozásúak voltak, továbbra is Párizsban kell hagyni. "így tehát - mondja Bautier - már a XIV. század kezdetétói fogva kirajzolódtak a későbbi nemzetközi jog bizonyos alapelvei: a levéltári jogigény a területekkel együtt adatik át, elkülönül egymástól az iratok "provenienciája" (származása) és "pertinenciája" (vonatkozása), az egyik területrészen maradt levéltár dokumentumairól másolat készül. Lengyelországban hasonló sorsa van a levéltáraknak: midőn a hercegi tartományokat fokozatosan felszámolják az egyesitett "regnum Poloniae" javára, levéltárukat a király gondozásába veszi. Az orosz központi állam kialakulásával kapcsolatos, XV. század végéről datálódó törvényszakaszok Oroszországnak idegen államokkal kötött szerződéseiben már előrelátással intézkednek a levéltári átadásokról is. Spanyolországban a régi királyságok levéltári anyagának koncentrációjára nem került sor, mert az Ibériai félsziget királyságait csak fokozatosan egyesitették. A központi hatalom által iétesitett intézmények (tanácsok, alkirály ságok, stb. ) saját dokumentum anyaggal rendelkeztek, s ezek külön levéltárként sokhelyütt egészen a legutóbbi időkig fennmaradtak. A francia udvar volt azonban az egyetlen, amely a középkorban már következetes és folyamatos "levéltárpolitikát" gyakorolt. Ezidőben - a hübéruradalmak, hercegségek, a különféle földesúri jogok alkotta mozaik-államok korában - közjog és magánjog még nem határolódott el élesen egymástól; a levéltár afféle jogbiztositó, dokumentumőrző intézmény volt: birtokokról, sőt birodalmakról volt szó, a levéltár védelme, elhurcolása, visszaadásáért folyó küzdelmek kisérték a hadieseményeket.
