Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 2. szám - FIGYELŐ - A levéltáros munkája az emberi együttélésben / 251–254. o.

- 254 levéltáros nem történész és nem is kell történésznek lennie. A levéltáros elsősorban a levéltár szolgája, másodsorban pedig a futatoké. Ezek ut4n azonban felveti a kérdést, hogy vajon a levéltárosokat szivszerint kielégiti-e munkakörüknek ilyen leszükitése? Vájjon szivszerint nem foglalkoznék-e a legtöbb levéltáros történeti kutatómunkával és nemcsak forrásközléssel, hanem feldolgozással is? A kérdésre a maga részéről azzal az őszinte válasszal felel, hogy ő bizony szive szerint mégis történész s nem is tartja helyesnek, hogy azok, akik legközvetlenebb érintkezésben állanak a történeti forrásokkal és legjobban kell, hogy ismerjék azokat, ki legyenek zárva a történészek közül. Ideális megoldásnak azt tartaná, hogy a levéltárosok közül azok, akikben ugyanez a vágy él, kutatókként kerülnének a levéltárakhoz. Mivel azonban ez az ideális állapot ma meg sem közelithető, mert olyan kevés a levéltári személyzet s oly nagy a leltározatlan anyag, a költségvetések ilyenmérvü emeléséről pedig nem lehet szó, igy ideiglenesen az lenne a kívánatos megoldás, ha a levéltárosok hivatalos munkaidejüknek bizonyos részét történeti kutatások céljaira megkapnák. A tanulmányt azzal fejezi be Van der Poest Clement, hogy az elmondottakból kitűnően a levéltáros az emberi együttélésben fontos feladatot tölt be. Szolgáló és mégis tudományos munkát végez s ennek végzésére semmi fáradságot nem sajnál.