Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 2. szám - FIGYELŐ - A levéltáros munkája az emberi együttélésben / 251–254. o.

,- 25l ka erők s kellő felügyelet nélkül állandóan fennáll a veszélye annak a sokszámos rendszerban, tii.:~:;

: a doé "'olapját ugy tekintik, mint e; minden tárgyú fő- és alcsoportot ^_ A levéltárakban való mutatózás kéru^. iratok expediálásával foglalkozik a szerző. Végül ak, való beszállitását tárgyalja. A szerző itt hasznosnak tartja, vezetnek az irattárakban őrzött iratanyagokról s az egyes sorozató*, megjelölik, hogy az iratcsoport levéltári őrizetbe kerül-e, vagy pedig megsemmisítendő. A szövegből kiderül, hogy az iratok általában az ügy lezárása után tiz évvel lerülnek levéltárba. A megsemmisítés pedig kettő vagy öt év múlva következik be a megsemmisítendő iratoknál. Mint látjuk,az ausztráliai levéltárügy alig két évtizedes múltra tekinthet vissza. Van azonban két olyan figyelemreméltó sajátossága, amely számunkra is mondhat ujat. Az első, az iratok tárgyi tagolása az iratkezelésben s az irattározásban. Az irattáros befolyást gyakorolhat az iratkezelés munkájára és tanácsokat adhat. A második, hogy irattáros és levéltáros, irattár és levéltár között nincs meg az éles különbség, ami nálunk megvan. Ugyanazt a képzést kapják meg, ugyanaz a munkamódszerük, csak más-más körülmények között dolgoznak. Véleményem szerint az ausztrál levéltárügy hamarosan ki fog nőni a Nemzeti Könyvtár gyámkodása alól és önálló, komoly perspektiváju fejlődésnek fog indulni. Bognár Iván • A LEVÉLTÁROS MUNKÁJA AZ EMBERI EGYÜTTÉLÉSBEN Van der Poest Clement A, -nak a fenti cimen a Nederlands Archivenblad 1956-57. évfolyama 125-133. oldalán megjelent tanulmánya valójában a holland levéltárosok egyesületének 1957. április 24-én tartott tavaszi közgyűlésén elhangzott előadásnak alig változtatott formája. A cim egyáltalában nem sejtteti, hogy miről is van itt szó. Mert, hogy mindjárt a végén kezdjük, Van der Poest Clement tanulmányának az a