Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 2. szám - FIGYELŐ - Padányi Gulyás Gyuláné: A francia levéltárak és a kutatók / 230–237. o.

állapitják, hogy ez a fejlődés nemcsak a megyei levéltárosok fáradozásának, hanem a Francia Levéltárigazgatás törekvésének is köszönhető. Ez a törekvés arra irányul, hogy a levéltárakba uj meg uj kutatotipusok kerüljenek, s a levéltárosok többé ne a közönség körében ötletszerűen megnyilvánuló kutatási kedvre épitsenek. Egybehangzó az a vélemény, hogy az un. "polgári" kategória csaknem teljesen eltűnt a kutatók közül, vagyis az a tipus, aki vagyoni helyzeténél fogva minden idejét az iratokban való búvárkodásra szentelheti. Egyre több közöttük a népi származású (általános iskolai végzettségű, vagy műszaki képzettségű) elem, s az ifjúság képviselői (egyetemisták, sót középiskolás diákok is) mind nagyobb számban bukkannak fel a kutatótermekben. Az egyetemi városokban természetesen sok egyetemista, s az egyetemi oktatószemélyzet is szép számmal megtalálható a levéltárak kutatói között. - Valamennyi levéltáros ülésen szinte egyöntetű az a vélemény, hogy a kutatók társadalmi összetételét a statisztikák nem tükrözik, s a megyénként más-más alapokon és módszerrel felfektetett statisztikai adatok nem engedik meg a számszerű összehasonlítást. A központi területek levéltárosainak Aurillac-i ülésén megállapítják, hogy az egyetemi hallgatók - szakdolgozatuk megirása után többnyire hátatforditanak a levéltárnak. Igen kevés középiskolai tanár kutat, az egyetemi tanárok viszont szorgalmsan és rendszeresen munkálkodnak témájukon. Másutt (igy a délnyugati levéltárosok Tarbes-ban rendezett ülésén) elhangzik az az észrevétel, hogy a professzoroknak nem. mindig jut idejük egyéni kutatásra, inkább tanítványaikat küldik maguk helyett a levéltárakba. Mindkét helyen figyelemreméltónak tartják, hogy egyes megyékben a kutatók zöme tanitóképezdék növendékei közül kerültek ki, sót megjegyzik, hogy a képesitöjükre készülő tanitók nem. egyszer értékesebb munkát végeznek, mint a disszertációjukat igen kevés időrászánással készitő egyetemi hallgatók. Az egyetemisták bizonytalansága témaválasztásukat illetően közismert. Még professzoraik sem tudják ókét minden esetben helyes irányba terelni és megfelelően tájékoztatni. Igen érdekes az északi területek levéltárosainak az a