Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Szedő Antal: A magyar levéltárügy fejlődése 1945-től 1960-ig / 3–53. o.

- 30 mozgalom szempontjából jelentőséggel biró iratok felkutatásával ( az un, kutatóselejtezés). Éppen.ezért olyan iratsorozatok átvizsgálására került sor, amelyek nem tartalmaztak ugyan nagy mennyiségben selejtanyagot, de munkásmozgalomra fontos dokumentumok voltak bennük gyanithatólag feltalálhatók. A későbbiek folyamán a rendezés feladata nyomult előtérbe, s a selejtezés háttérbe szorult. 1958-ban és azóta a levéltári raktárak zsúfoltsága parancsolóan követelte a selejtezések folytatását. Ez idö óta évente mintegy 2000 fm. anyag került átnézésre, de most már olyan sorozatokat szemelünk ki, amelyekben sok a selejtanyag és igy nagymennyiségű állványzat szabadul fel a selejtezés alkalmával. Ilyenek pl. az árvaszéki, az alsóbb fokú közigazgatási, az üzemi és a pénzügyi (számvevőségi) iratok

u Ezeknél a levéltári selejtezéseknél felhasználtuk az egyes tárcák által kiadott selejtezési ügykörjegyzékeket, de a LOK egyes fontosabb szervtipusok anyagára külön, részletesebb és körültekintőbb ügykörjegyzéket is készitett (pl. az alispáni, közigazgatási bizottsági, községi számadási, árvaszéki és begyűjtési iratok selejtezéséhez készülitek ilyen ügykörjegyzékek). A selejtpapir árának 40 %-át a 45/1958. sz. kormányrendelet szerint a selejtezési munkában résztvett dolgozók jutalmazására lehet forditani. Mindenesetre a legutóbb végzett statisztikai felmérés eredményeképpen kiderült, hogy jelenleg a magyar levéltárakban őrzött anyag harmadrésze szorul rendezésre és selejtezésre. Mintegy 15. 000 folyóméter hoszszuságban terheli értéktelen anyag a levéltári állványokat. Ez mindenesetre irányt mutat a levéltári munkák jövőben való megtervezésére. Segédletkészítés Ha a szocialista levéltárügy egyik legfőbb jellemző sajátsága a feladatok széleskörű kiterjesztése, ezt csakis az anyag szélesebb körű feltárása, vagyis jó segédletek biztosithatják. Már pedig ezen a téren a felszabadulás előtt éppen csak egy pár kisérlet történt, az elmaradás más polgári ország levéltárügyével szemben is itt a legfeltűnőbb. A levéltáraknak tehát évtizedek mulasztását kellett pótolniok. Az 1949 év folyamán, tehát a központositás előtti évben az Országos Levéltár anyagából állagszintü szintetikus segédlet, un. alapleltár készült. Az itt szerzett tapasztalatok fel-