Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Szedő Antal: A magyar levéltárügy fejlődése 1945-től 1960-ig / 3–53. o.

- 17 Begyűjtés, anyagvédelem, raktárak és épületek. Mint már kifejtettük, a szocialista levéltárügy egyik jellemző sajátossága, hogy a levéltári anyag fogalmát széles értelemben veszi. Bár az elmúlt 10 évben még nem értünk odáig, hogy hanglemezeket, magnetofonszalagokat, hir adófilm eket gyűjtsünk be, de a levéltárak a 29-es törvényerejű rendelet alapján minden esetre olyan anyagokat gyűjtöttek be nagy menyny is égben, amilyen anyag azelőtt levéltári állványra nem került. Bár a törvény nem módja ki az egységes állami fond elvét, mégis a párt- és tömegszervezetek gondoskodása kiterjed valamennyi történeti értékű, tartós megőrzést érdemlő anyagra, a fegyveres testületek iratainak kivételével. A központosítást követő első 2-3 évben a levéltárak központi feladata az iratfelderités és begyűjtés volt. Ez különösen nehéz feladat volt az ebben a munkafajtában még járatlan levéltárosok számára, meg kellett küzdeniük ezenfelül a szervek közönyével is. Ennek eredményeképpen számtalan rendezetlen fondot vettek át, mivel maga az anyag volt veszélyben. A begyűjtés méreteire jellemző, hogy az állami levéltárak iratanyaga 1950 végétől 1952 végéig 24. 225 folyóméterrel, 33 %-kal gyarapodott, A területi levéltárak anyagának növekedése még nagyobb volt, mintegy 37 %-os. 1953 óta az iratanyag gyarapodása kiegyenlítettebbé vált, évi 3. 4000 folyóméter. A magyar állami levéltárak iratanyagának mennyiségi gyarapodását az alábbi táblázat tünteti fel,- egybevetve az 1950 évi feladatokat az 1960 évi adatokkal.