Levéltári Szemle, 11. (1961)
Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Hozzászólások / 86–120. o.
- 119 Befejezésül engedjek meg, hogy annak a nézetemnek adjak kifejezést, hogy ez a Kongresszus igen nivós volt, bizonyságot tett arról, hogy a levéltárak tudományos intézetek és az ott dolgozók tudományos emberek, a hozzászólások nivója magas tudományos szinten mozgott. En csak azt tudom megigérni, hogy az itt elhangzott javaslatok nem pusztában hangzó szavak lesznek,: hanem az Osztály az azokban rejlő kezdeményezéseket magáévá teszi és kollektívái utján a levéltárak életét igyekszik ezekkel az ötletekkel feleleveníteni, a tudományos nivót még magasabbra emelni. Varga Sándorné: Kedves Elvtársak! Egészen röviden szeretnék három felvetett kérdésre reagálni. A kintlévő anyag kérdésében tel jesen egyetértek a tervet érintő bírálattal. Ember Győző velvtárs helyesen mutatott rá, hogy az irattári rendszerek megvitatásának problémáival kezdeményezőén kellene foglalkoznunk. A Szovjetunióban szinte mosolyogtak azon, hogy mi - illetve a levéltárak - nem rendezett, sőt nem általunk előírtan rendezett anyagokat is átveszünk. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy más helyzeti energiával rendelkezik a Szovjetunió Levéltári Főigazgatósága és egészen mással, sokkal gyengébbel rendelkezünk mi. A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő, minisztériumi ranggal rendelkező, Levéltári Főigazgatóság nemcsak, hogy nem vesz át nem szakszerűen rendezett irattári anyagot, hanem szankciókat alkalmaz olyan irattárak ellen, amelyek saját anyagukat nem megfelelő módon tartják rendben. Nálunk sajnos - különösen vidéken - még az a helyzet, hogy a vidéki levéltárak igen sok esetben kénytelenek elfogadni a rendezetlenül és ez nagyon enyhe kifejezés - beküldött iratokat, mert fennáll az a veszély, hogy átnemvétel esetén a beküldő szerv az iratokat egyszerűen megsemmisíti. Világos, hogy ebbe a helyzetbe ma már mi sem nyugodhatunk bele és olyan levéltári törvényt kell kidolgoznunk és elfogadtatnunk, amely nemcsak megfelelő jogokat biztosit a Levéltári Osztálynak, illetve a levéltáraknak, hanem megfelelő szankciókat is tartalmaz a törvény megsértőivel szemben. Másik probléma a levéltári anyag felhasználásának kérdése. Szeretném mégegyszer hangsúlyozni, hogy a felhasználást nem tartom azonosnak a kiadványmunkával. Szerintem a felhasználás sokkal szélesebb kategória és a kiadványmunka a felhasználásnak csak egyik módja. Azzal teljesen egyetértek.