Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Hozzászólások / 86–120. o.

- 101 időt a vidéki levéltárakhoz való közeledésre, gyakoribb kiszállásokra, közvetlenebb kapcsolat megteremtésére tudja felhasználni. Több hozzászólásból elhangzott az a megállapítás, hogy az elmúlt években sajátos eltolódás következett be a levéltári hálózatban a tudományos levéltárosok javára és a kisegitő személyzet, a segédlevéltárosoktól kezdve egészen a takaritókig, nem elégséges. Kétségtelen, hogy valamenynyi levéltár a saját borén érzi ennek következményeit. Azonban talán nem lenne igazságos, ha felsőbb szervek helytelen politikájának tulajdonítanák a helyzet ilyen alakulását. Ha történelmileg is megnézik, miért alakult igy a helyzet, azt hiszem, könnyen választ tudnak adni rá. Az elmu.lt években bizony nem egyszer komoly veszély fenyegette a levéltárak személyi állományát. A racionalizálásra gondolok. Természetes az, hogy a levéltárak vezetői, az Országos Levéltártól kezdve a vidéki levéltárakig, elsősorban azokhoz a személyekhez ragaszkodtak és azokat igyekeztek megtartani, akiknek munkája nélkülözhetetlen, akiken áll vagy bukik a levéltár sorsa. Azt hiszem, ez nem is utolsó szempont, amikor ezt a kérdést megvizsgálni igyekszünk. Helyesnek tartom azt, ha jövőben amennyiben lehetséges, más levéltárak is követik az Országos Levéltár példáját és a saját hatáskörükön belül is igyekeznek a helyes arányokat helyreállítani. Természetesen szükséges, megkívánt mértékben és mindig a levéltár alapvető feladatait sze előtt tartva kell ezt megoldani. Nem hiszem, hogy jelentős státusemelésre a közeljövőben, vagy akár a közeli években sor kerülhet. Tehát nem lehet álprobléma ilymódon való megoldását várni. Azt hiszem, nincs olyan Önök között, aki ne értene egyet velem, hogy a probléma megoldását segiti elő az, ha nagyobb figyelmet fordítanak országosan az irattárosok képzésére, arra, hogy rendezett anyag kerüljön már be a levéltárakba. Ha ez megvalósul, akkor a tudományos levéltárosok helyzete, munkakörülményei is alapvetően megváltoznak és jobbak lesznek, mint jelenleg, amikor manuális munkákkal is igen jelentékeny időt kell eltölteniök. Sok szó esett a publikációs munkáról. En is néhány szót kívánok szólni ezzel kapcsolatban. A beszámoló rámutatott arra, hogy milyen örvendetesen emelkedik a budapesti és vidéki levéltárak kutatóinak száma. Valóban, ha százalékban fejezzük ki ezt az emelkedést, igen jelentős szá-